A Tavasz Füreden

A tavasz Füreden.

A zsenge tavaszi szellő itt Füreden
Már március elején élteti a reményt
Hogy nagy változás van születőben
Szaporább szívdobbanás jelzi szívemben

A pünközsdi rózsa illat- bódulatában
A reggeli harmat fényes csillogásában
A diáksereg egyre vadabb lármájában
Megdöbbenünk a változás ámulatában

Zöldelnek a fák, nyílnak a parkok virágai
A Tagóre sétányt bearanyozzák a nap sugarai
Az ég színétől kék színre festődik a Balaton
A horgászok türelmesen várakoznak a parton

Békevágyam lassan a Balatonba temetem
Talán egyszer kihorgássza egyik gyermekem
A Balaton most lenyugtatja háborgó lelkem
A füredi tavaszt ezért nagyon, nagyon szeretemtó

Békemenet,-békemenet kiált fel az ország
A tavaszi lendület erősítse csak fel a hangját
Mert most a gyűlölet keveri fel a tó hullámát
Légszomjam fokozza, feldúlja lelkem nyugalmát

Imám itt szabadon szállhat fel a magasokba
A megújult, egyre szépülő füredet átkarolva
Bár a gyűlölködés hangja a városba is betört
Él még a hagyomány,mit a füredi szív örökölt

Gyakran sétálok , s ábrándozok lenn a parton
Egyre inkább a fáradtság jeleit érzem magamon
Ez a fáradtság mélyen a szívembe lelkembe hatol
Tihany és az Apátság közeli látványa vigasztal

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »