Szavak

Érezni akarom a szavakat

Élni őket

Égessenek, vagy

Hűvösen fürödjek csengő párájukban

Megigéznek, tombolnak, zajongnak,

Körbe vesznek.

Képmutatók azok,

Kik csak használják őket,

S mint piszkos ruhát, végül

szennyesbe dobják.

Nem érzik tüzüket, lázukat,

Vad görcseiket.

Tisztítva, sterilen, fel-le veszik.

Nem lélegzik be lépten-nyomon illatukat.

Nem ízlelik tiszta ízüket, fájó magányukat nem húzzák magukra.

Leírják, éneklik, kinyomtatják.

Ridegen, nyelvtanilag megfelelőn rakosgatják

össze.

Gondolják és hallják. Szépen, megfelelőn.

Nem járja át őket a szavak nagy tébolya.

Nem kóstolják meg soha belsőjük. Nem adják oda maguk,

Így a szavak sem tárják fel nekik valódi

Titkaikat.

Kardos Judit
Author: Kardos Judit

Kardos Judit vagyok, Pécsett születtem, Zalaegerszegen élek. Szociális területen dolgozom, a Magyar Vöröskereszt munkatársaként. Kamaszkoromban már írtam verseket, rajzolni is nagyon szerettem. Majd következett egy hosszú szünet, mostanában ismét elkezdem újra írni, festeni. Örülök, hogy verseim nemcsak számomra érdekesek, remélem egyszer a képeim is szélesebb körben ismertek lesznek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »