Charlie felmond

Charlie csöppet búslakodva indult vissza a bázisra, miután hat órakor befejezte a porszívózást a Pierre családnál. Ahelyett, hogy beparkolt volna feltölteni magát a dokkjába, sietve felkereste a rendszergazdát. Nem akart sorban állni.

„Charlie!” nyitott ajtót meglepetten a férfi. „A töltőállomáson kellene lenned. Mi a gond?”

„Tisztelettel kérném az áthelyezésemet!”

Anélkül, hogy beinvitálták volna a műhelybe, Charlie kikerülte és elhelyezkedett az egyik odakészített sámli tetején.

„Miért kérnél ilyet?” érdeklődte a rendszergazda. Fáradtan lehuppant az üres székre. „Túl sok a porcica?”

A méregzöld overálja olajos volt. Charlie szörnyen nagy vágyat érzett, hogy megtisztítsa.

„Soha nem túl sok nekem a porcica, Frank, pusztán a körülmények nem teszik lehetővé a jó munkámat. Nem érzem ott jól magam.”

Frank gondterhelten ráncolta a koszos homlokát. „És miért nem érzed ott jól magad?”

„Hol is kezdjem,” sóhajtotta Charlie, majd belevágott a lelkizésbe. „Csak két hete rendeltek ki a Pierre rezidenciára, de már általánosságban tudom közölni: a család megnehezíti a munkámat. Minden nap délután négy és hat között szoktam porszívózni a nappaliban. Tegnap Mr. Pierre korábban hazaért. Tizenhat óra negyvenhat perckor leült a fehér, L alakú bőrkanapéra. Én akkor jártam ott, és tisztelettel kértem, emelje fel a lábát a földről. Közölte, kerüljem ki. Kikerültem. Hatkor befejeztem a munkát és távozni készültem. Mr. Pierre az ajtóban nekem állt, és megszidott. Véleménye szerint nem végeztem jó munkát a nappaliban, mert kihagytam egy foltot. Tisztelettel tájékoztattam, ő kérte, hogy kerüljem ki. Erre rám parancsolt, hogy takarítsam fel. Én tisztelttel jeleztem, lejárt a munkaidőm, majd holnap. Mr. Pierre erre belém rúgott.” Charlie az érzékelőivel letörölte a nem létező könnyét. „A mai nap háromkor felmostam a konyhában. Kitettem egy hologramot vigyázz csúszik, ne lépj rá! felirattal. Mrs. Pierre figyelmen kívül hagyta. A piszkos, utcai cipőjével összejárkálta a frissen felmosott csempét, mert kávét akart magának csinálni. Arra utasított, mossak föl megint. Felmostam megint. Kitettem még egy nagyobb vigyázz csúszik, ne lépj rá! feliratú hologramot. A kis Pierre arra futkorászott, menekült a dada elől, aki meg akarta fürdetni. A konyhában megcsúszott az ismét frissen felmosott csempén, és elesett. Beverte a fejét a konyhaszekrénybe. Sírt. Mrs. Pierre meghallotta, felkapta a zokogó kis Pierre-t – újra összemocskolva a koszos, utcai cipőjével a csempét – és vigasztalni kezdte, miközben belém rúgott. Kiabált velem, engem hibáztatott a történtekért. Azt mondta, semmire nem vagyok jó.” Charlie könnyek nélkül pityeregni kezdett.

Frank kényelmetlenül mocorgott a székében. Előrenyújt és megpaskolta a takarítórobot feje búbjának gondolt felső lemezét.

„Jól van,” pátyolgatta a rendszergazda „nyugodj meg, Charlie! Tudod, hogy te vagy a legjobb takarító. Senkinek nem jobb a szívóereje a tiédnél. És ráadásul, te még felmosni is tudsz, anélkül, hogy bárkinek a segítségére szükséged lenne a súrolófejek cserélésekor. A szintek és a szőnyegek pedig sosem fognak ki rajtad. Különleges vagy. Ezért is kerültél a Pierre családhoz. Ezért is akartak téged.”

„De bántanak,” szipogta Charlie. „Tisztelettel kérném az áthelyezésemet!”

„Ismered a programod: végig szolgálnod kell a családodat! Tartsd ezt be!”

Charlie bólogatott.

„Jól van, most már menj! Töltsd fel magad!” Frank felbontott magának egy sört. „És hívd be a következőt!” sóhajtotta fásultan.

Charlie azonban a kijáratnál megpördült. „Ne haragudj, Frank, de nem bírom megállni! Megengeded?”

„Ha ez boldoggá tesz!”

A takarítórobot visszalebegett hozzá, az ölébe mászott és patyolattisztává varázsolta az olajos, méregzöld overálját.

Charlie ezután elhagyta a rendszergazda műhelyét, helyet engedve a következő Charlie-k traumáinak a feldolgozására.

C

Charlie töltése másnap reggel hét óra ötven perckor befejeződött. Kilépett a dokkjából, és öt verziójával együtt távozott a bázisról. Szabályosan egymás mögött haladtak a Heaven Street járdáján, nem keltve feltűnést, sem zavart a munkába igyekvő autók és gyalogosok között. Egyesével váltak le a maguk kúriájánál és kezdték meg pontosan nyolc órakor a takarítást.

Mr. és Mrs. Pierre már nem voltak otthon, a kis Pierre-t is elvitte a dadus az oviba. Charlie így nyugodtan és boldogan tudott takarítani.

A négy hálóval kezdte, majd a négy fürdővel és két külön WC-vel folytatta. Felporszívózott és felmosott. A folyosókat is. A kis Pierre szobája mindig kihívás volt, szokásosan azt hagyta a második emelet utolsó feladatának. Az ágya melletti szőnyeg megint vizeletes volt. Charlie tudta, hogy éjszakánkét bepisil és gyakran leesik az ágyról, ezért tisztelettel jelezte a dadusnak, aki továbbadta a szülőknek, viszont Mr. és Mrs. Pierre nem tartotta lényegesnek a dolgot. Charlie azon kívül, hogy kitakarította a szőnyeget, nem tudott már többet tenni.

Három órakor fejezte be a konyhát, akkortájt érkezett meg a dadus a kis Pierre-el. Lefektette délutáni szundira, majd nekiállt vacsorát főzni. Charlie-nak a dolgozószobával kellett volna foglalkoznia, de helyette a gyerekszobába ment. Felmászott az ágyra. A kis Pierre aludt. Charlie az egyik leghalkabb, legerősebb, legkifinomultabb szívócsővel rendelkező robotporszívó volt. Könnyedén szívta ki belőle a levegőt.

Mrs. Pierre négyre ért haza. Utasította a dadust, hogy fürdesse meg a kicsit, aztán mennyen haza. A dadus azonban nem tudta felébreszteni a takaróba bugyolált, mélyen szundikáló kis Pierre-t, ezért, hagyta, hadd aludjon és távozott.

Charlie ekkor a nappaliban félbehagyta a porszívózást. Elindult megkeresni Mrs. Pierre-t. A fürdőszobában talált rá, behunyt szemmel áztatta magát a kádban. A feje fölé lebegett és bekebelezte a száját. Mrs. Pierre eltorzult képpel próbált ordítani, igyekezett letépni magáról. Charlie rátapadt, és két perc alatt eltávolította a lég teremtette teret. Mrs. Pierre aszott teste a kád habos vízébe merült. Ezután a takarítórobot befejezte a porszívózást a nappaliban.

Már hat óra volt, Charlie munkaideje lejárt. Mr. Pierre viszont még mindig nem ért haza, ő pedig nem indulhatott még meg a bázisra, hiába írta elő a programja. Charlie csak várt, türelmesen várt a bejárati ajtónál.

Mr. Pierre fél nyolckor lépte át a küszöböt. Beleütközött Charlie-ba.

„Mit csinálsz te még itt?” méltatlankodott. Haja kusza, szája túlzottan piros volt. A sliccét elfelejtette felhúzni. „Takarodj vissza a helyedre!”

Charlie nem válaszolt, a szintjére emelkedett. Lassan felé fordította a szívófejét és a falhoz taszítva Mr. Pierre-ből is kiszippantotta az életet.

Elég későn ért vissza a bázisra. Ki kellett várnia a több méteres sort a rendszergazda műhelye előtt.

„Már megint, Charlie?” köszöntötte aztán Frank. Tekintete ködös volt az alkoholtól.

„Már megint, Frank. Azt tettem, amit mondtál: betartottam a programomat. Beszélhetünk akkor az áthelyezésemről?”

 

 

 

Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Havas hajnal

Havas hajnal A város most olyan sejtelmes fehér mint kis menyasszonyok ártatlan szerelme. De mint várandós földben szennyezett telér, sötét göröngyös bűnök bújnak meg benne.

Teljes bejegyzés »

A MÚLT KÖDÉBEN 2

Az alábbi történet tavaly nyáron születetett, s egészen idáig gyűjtöttem a bátorságot, hogy nyilvánossá tegyem. Talán ez a mű az eddigiek közül a leghosszabb. Korábban többnyire rövidke romantikus írásokat alkottam, aztán váratlanul fel ébredt bennem a vágy, mi lenne, ha ezekbe az írásokba némi izgalmat is csempésznék. Őszinte leszek, egyáltalán nem könnyű a krimiírók sorsa, hisz számos lehetőséget, megannyi aspektust, és még számos dolgot kell szem előtt tartaniuk. Íme, fogadjátok hát sok szeretettel első, harmatos bűnügyi történetem befejező részét. Esetleges és őszinte véleményeiteket előre is nagyon köszönöm.

Teljes bejegyzés »

Élő dalom

Edit Szabó : Élő dalom A testem kilépett önmagából Lelkemmel a magasban lépkedek. „Még hívogatják kóbor lelkemet Ezüstködös,fénypásztás éjek „. Az élő dalom még fent

Teljes bejegyzés »

Csókod rabja

    Mikor megismertelek, Akkor még nem is sejtettem, Hogy lehet tényleg te leszel A vágyott, álombéli szerelem.   Aztán eljött a nap, mikor találkoztunk,

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

Arthur király, kutya király

2022. június 11. Vinyéről tartottunk haza s a vonatot vártuk, mikor felénk tekintett, s szemét megláttuk. Tán a kajálásból megmaradt sültkrumpli miatt? Neem. Illetve az

Teljes bejegyzés »