Bár mire képes az emberi faj
ezt bizonyítja a múlt öröke
Visszatekintve, távoli évek
még felidéznek rémes képeket
Kant tanítása: „az ész kritikája”
Új filozófia, amit alkotott
Életünk része, törvénnyel élni
törvény, erkölcs összetartozik .
Tedd akarásból és úgy cselekedj
mindegyik tetted törvényes legyen.
Erkölcsi kényszer szabad akarat,
ez vezérelje mindig agyadat.
Úgy cselekedj, hogy a jót akarod.
Így alakítsad mindig életed.
Bárkinek, bárhol, mikor jót adunk,
pár boldog órát mi is kaphatunk.
Kövesd az irányt, ha jó fele vezet.
Kant szerint az Isten a legfőbb jó lehet.
Bár nem is látszik, mégis létezhet,
kérheti számon a rossz tetteket.
Kell, hogy kövessük törvényeit,
ebben segíthet szeretet és hit.
Jobbá tehetnénk még e világot
Mind, aki várja a boldogságot
Kant tanítása fenn marad örökre
Bölcsek idézik a gondolatát,
sírköve őrzi a jelmondatát.
Mély elme álma rejtezik ebben:
„Csillagos az ég mindig felettem
erkölcsi törvény van mindig bennem”
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...