Rózsa Iván: „Ki vagyok én?”
Politikusnak rossz lennék, nem tudok ugyanis hazudni. Nem vagyok elég diplomatikus sem. Nem lennék képes elviselni ezt a mihaszna, kétszínű, szemét népséget. Prófétának, Megváltónak pláne nem lennék jó: hiszen nem vagyok naiv, fellépésemmel úgysem változna a világ. Ugyanazok a történetek zajlanak évezredek óta, csak korszerűsítik mindig a köntösöket. Annál rafináltabb vagyok, és jobban szeretem az életet, minthogy mártír legyek. Tudom, hogy az én szavaimat is kiforgatnák a „követőim”, az utókor félreértelmezné ezeket. Az embereket pedig kár megváltani, úgysem váltódnak meg. Kényelmesek, felülről várják a segítséget, a szupersztárt vagy a Supermant. Mindenkinek erősen kellene akarni a megváltást, mindenki váltsa meg magát! Ha tudja… Különben is, mi közöm nekem Kovács XXII. Józsi vagy Hufnágel Pisti bűneihez?! Számoljon el mindenki a saját bűneivel! És tanuljon bűnhődéséből! Vezekeljen őszintén!
Szóval el kell, hogy gondolkodjak, hogy Hobo szavaival éljek: „Ki vagyok én?” Most leginkább delfin-idomárnak érzem magam… Hiába, friss és egy életre szóló élmény volt Hurghadában delfinnel együtt úszni. Hamar egymásra hangolódtunk, én elnézést kértem tőle, hogy ilyen nehéz vagyok, ő értett angolul, hisz válaszolt rá, csak én nem értek (még) delfinül. Együtt-száguldás, együtt-táncolás közben az utóbbi években kialakult térdkopásomat is feledtem; lehet hogy a delfinek – no, meg a sós víz – gyógyítják meg majd a térdem?! Lehet, hogy az állatoknak kell megmenteniük a Földet; és megváltani az önző, korlátolt és kicsinyes emberiséget?!
„Ki vagyok én?” Kik a delfinek? Kik a majmok? A nyuszik? (Stb.) Ki húzza ki az emberiség szekerét a kátyúból? Ha már maga beletaszította, és lassan önmagát és környezetét is kiirtja… Ki vezet ki bennünket, magyarokat a több évszázados, történelmi zsákutcánkból? Ha már mi magunk nem tudjuk ezt a problémát megoldani… Egy delfin? De immár tengerünk sincsen… Bár az ő szavait senki sem tudná kiforgatni, hisz egyetlen ember sem tud delfin nyelven beszélni…
Tehát… Hajrá delfinek! Hajrá majmok! Hajrá nyuszikák! Hajrá állatok!
Budakalász, 2024. március 3.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchat éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
