Tél a hegyekben

Igencsak későn, december elején esett le az első hó a hegy lábánál lévő apró faluban, jelezvén, hogy közeledik a karácsony. A tél csodaszépen köszöntött be ezzel a havazással. Nem kellett neki sok, hamarosan az egész tájat beborította a megannyi apró kristályként csillogó hótakaró. A környék szinte egyik pillanatról a másikra átváltozott. Habár még csak hajnal volt, a szomszéd néni már lapátolta a havat. Szegény hiába lapátolta; a hó akkora pelyhekben, és olyan mennyiségben esett, hogy hamarosan újra olyan volt, mint annakelőtte. 

Néhány percre úgy tűnt, a havazás alábbhagy, azonban hamarosan ismét szakadt. A hótakaró nemsokára olyan méreteket öltött, hogy szinte ki sem lehetett lépni a házból.

Az iskolában aznap szünetet rendeltek el. A legtöbb gyerek nagyon örült ennek. A téli domboldalakon nagyon sokan gyűltek össze, hogy nagy vasszánkóikat felvonszolják a dombra, majd lecsúszhassnak. A szánkódomb megtelt vidámnál vidámabb kacajokkal, a sok örömmel. A falu utcáin hamarosan hókotrók jelentek meg, akik, ha kis időre is, de megkönnyítették a közlekedést a téli utakon, járdákon. A szomszéd néni újra belekezdett a hólapátolásba. A csapadék hamarosan teljesen befejeződött esni. 

A gyerekek még mindig vidáman szánkóztak, nem törődve átázott kesztyűikkel és átfagyott kezeikkel. Az iskolai szünetet kihasználva sötétedésig ott voltak. Korán, már fél négykor szürkült, ami természetesen a tél velejárója. A fákon már egyetlen levelet sem lehetett látni, most pedig csodálatosan mutattak, hogy csupasz ágaikat beborította a fehér hó.

Odahaza Martha mindent elmesélt, ami aznap történt vele a domboldalban. A szánkózás minden egyes részletét aprólékosan elmondta. Édesanyja vidáman hallgatta, hogy milyen jól szórakozott aznap. Otthon közben elkészült egy kisebb adag mézeskalács, és egy bögre finom forró csoki, ami, felmelegedésképpen a nagy hideg után nagyon jóleső volt. 

A karácsony érezhetően közeledett ezen a szép, vidám téli estén, a hegy lábánál, az advent kezdetén…


Turóczi Levente
Author: Turóczi Levente

A nevem Turóczi Levente. 2007-ben születtem, Diósjenőn élek, jelenleg pedig a Váci Madách Imre Gimnázium magyar-történelem tagozatán tanulok. Sok hobbim van, például a numizmatika, de ami számomra mind közül kiemelkedő, az maga az írás. Ez már kicsi korom óta érdekelt, és ez az érdeklődés nem hagyott alább, csak fokozódott. Már több kiadónál jelent meg írásom, innen pedig remélhetőleg nincs megállás!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 + 1 =

Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá? Mert van ilyen, én se

Teljes bejegyzés »

Ha a boldogság…

Ha a boldogság kismadár volna,bizonyára kalitkába zárnák.Mivel illékony érzés csupán,helyette megzabolázzák.Jaj, szegény boldogság,vajon mit vétettél mond?Rossz híredet keltik ott,ahol nincs egyetlen mosoly?Ne hagyd, hogy azt

Teljes bejegyzés »

Te vagy…

Te vagy az életem, te vagy a levegőm.Te vagy ki éltet, te vagy a megmentőm.Szívem doktora, hogyan is nevezzelek?Szerelmem farkasa, el kell, hogy engedjelek. Author:

Teljes bejegyzés »

Hazámról írok

Edit Szabó : Hazámról írok Édes Földem, hol az életre születtem, kérlek maradj meg ilyennek mindig nekem, „Te oltasz a szívbe örömöt, bánatot,” hűséges lányod

Teljes bejegyzés »

Tükröződik…

Szeretettel új versem!     Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs asszisztensként

Teljes bejegyzés »