Tél a hegyekben

Igencsak későn, december elején esett le az első hó a hegy lábánál lévő apró faluban, jelezvén, hogy közeledik a karácsony. A tél csodaszépen köszöntött be ezzel a havazással. Nem kellett neki sok, hamarosan az egész tájat beborította a megannyi apró kristályként csillogó hótakaró. A környék szinte egyik pillanatról a másikra átváltozott. Habár még csak hajnal volt, a szomszéd néni már lapátolta a havat. Szegény hiába lapátolta; a hó akkora pelyhekben, és olyan mennyiségben esett, hogy hamarosan újra olyan volt, mint annakelőtte. 

Néhány percre úgy tűnt, a havazás alábbhagy, azonban hamarosan ismét szakadt. A hótakaró nemsokára olyan méreteket öltött, hogy szinte ki sem lehetett lépni a házból.

Az iskolában aznap szünetet rendeltek el. A legtöbb gyerek nagyon örült ennek. A téli domboldalakon nagyon sokan gyűltek össze, hogy nagy vasszánkóikat felvonszolják a dombra, majd lecsúszhassnak. A szánkódomb megtelt vidámnál vidámabb kacajokkal, a sok örömmel. A falu utcáin hamarosan hókotrók jelentek meg, akik, ha kis időre is, de megkönnyítették a közlekedést a téli utakon, járdákon. A szomszéd néni újra belekezdett a hólapátolásba. A csapadék hamarosan teljesen befejeződött esni. 

A gyerekek még mindig vidáman szánkóztak, nem törődve átázott kesztyűikkel és átfagyott kezeikkel. Az iskolai szünetet kihasználva sötétedésig ott voltak. Korán, már fél négykor szürkült, ami természetesen a tél velejárója. A fákon már egyetlen levelet sem lehetett látni, most pedig csodálatosan mutattak, hogy csupasz ágaikat beborította a fehér hó.

Odahaza Martha mindent elmesélt, ami aznap történt vele a domboldalban. A szánkózás minden egyes részletét aprólékosan elmondta. Édesanyja vidáman hallgatta, hogy milyen jól szórakozott aznap. Otthon közben elkészült egy kisebb adag mézeskalács, és egy bögre finom forró csoki, ami, felmelegedésképpen a nagy hideg után nagyon jóleső volt. 

A karácsony érezhetően közeledett ezen a szép, vidám téli estén, a hegy lábánál, az advent kezdetén…