Március nyolcadikán

Erika reggeli rituáléja semmiben sem különbözött a többitől. Ő ébredt fel először, kakaót, kávét főzött, szendvicseket készített, kiterítette a ruhákat fiainak. Férjének, Gábornak csupán el kellett vinnie a gyerkőcöket az iskolába,
Hiába, március 8., nemzetközi nőnap, Erika nem érzékelte kivételes szerepét a családban. Meglehet, Gábor el is feledkezett róla, – bár ez nem vallana rá – hisz annyit sem súgott a fülébe: „legyen szép napod”.
Erikának húsz perce maradt az indulásig. Ezt az időt kivételesen nem pakolászással, mosogatással kívánta tölteni, hanem szépítkezéssel. Bár egy ideje közömbösséggel viseltetett a nőnap iránt, ma vonzó akart lenni, úgy igazán.

Visszaemlékezett, hogy évekkel ezelőtt mekkora izgalommal töltötte el a nőnap. A munkahelyén március 8-át évek óta céges ebéddel ünnepelték, melyre Erika mindig lázasan készült: csinos ruhát öltött magára, alkalmi sminket varázsolt arcára, hosszú haját begöndörítette. Miközben most méregette magát a tükörben, közel sem élte át az akkori lelkesedést. A tükörképe láttán hiányérzet tört fel benne. A gyerekek születése után felszaladt rá pár kiló, melyek nagy részétől ugyan megszabadult, azonban legkevésbé sem volt elégedett a látvánnyal. A szívében érezte, hogy Gábornak a mai napig tetszik, ám mindezt az agya nehezen hitte. „Gábor is látja rajtam a nem túl előnyös változásokat. Persze ő épp olyan sármos, mint húsz évvel ezelőtt.”
Boldog feleség és anyuka volt, de néha úgy érezte, nőként sokat veszített varázsából.
Az igényességre mindig adott, csakhogy egyre kevesebb idő jutott a fodrászra, kozmetikusra…..
A vállalat, ahol dolgozott, hemzsegett a fiatal, dekoratív lányoktól. Úgy érezte, negyvenhárom évesen felesleges versengenie a húszas, harmincas éveikben járó kolléganőkkel, mégis mindig hozzájuk hasonlította magát.
A búslakodáson végül felülemelkedett, hisz az élet nem állt meg, a nőnapot mindenképpen megtartják. Ő pedig igenis mutatós akar lenni. Hosszú idő után először a szempillaspirálon kívül alapozót, valamint kevés pirosítót is tett magára, haját kiegyenesítette, majd felvett egy zöldszínű, térdig érő ruhát. A zöld mindig is nagyszerűen állt neki, kiemelte vörös haját. Vegyes érzelmekkel állapította meg, hogy „annyira azért nem rossz a helyzet.”

Munkahelyén, a bejáratnál találkozott egyik kedvenc kolléganőjével. Fruzsi harmincéves egyedülálló, rendkívül vonzó nő volt. Üde, magabiztos megjelenése, karcsú alkata, sötétbarna haja magára vonzotta a tekinteteket. Erika irigykedett rá, ám ez nem rosszindulatból, sokkal inkább elismerésből fakadt. Ahogy a fiatal nőt fürkészte, arra gondolt, mennyire gondtalan, szép, mindemellett intelligens és vicces is. Főnyeremény lenne bármelyik férfinek. Nem is értette, miért nincs még párja.
Amikor Erika hat évvel ezelőtt visszatért dolgozni, Fruzsi marketinges gyakornokként már a cég alkalmazásában állt. A két nő – a közöttük lévő korkülönbség ellenére – hamar megkedvelte egymást. Mindegyikük megtalálta a másikban azt, ami a saját életéből hiányzott.
– Eri, nagyon csinos vagy! Örülök, hogy a család adott időt neked a készülődésre – örvendezett a lány.
– Mondjuk úgy, hogy csináltam magamnak időt. Te pedig ma különösen elragadó vagy. Nem azért, de egy napra igazán kölcsönadhatnád a testedet – tréfálkozott Eri -.
– Oké, odaadom. De csak akkor, ha cserébe megkapom az imádni való családodat.
A fiatal nő csodálta Erika tehetségét a munkában, odaadó gondoskodását a családjáról, továbbá természetes kisugárzását. Tiszteletből és elismerésből fakadó irigységet táplált iránta, a legcsekélyebb rossz szándék nélkül. „Csak tudnám, hogy csinálja! Kizárt, hogy nekem ez így menne.”

Március 8. a vállalatban kedélyesen, mozgalmasan telt. A férfiak virágokkal, kedves szavakkal, bókokokkal köszöntötték a nőket. Fruzsi beváltotta a hozzá fűződő reményeket: a férfiak elismerően, egy-két kolléganő féltékenyen bámult utána.
A céges ebédet főnökük rövid beszéddel nyitotta meg.
– A nők különleges teremtények. Szépek, erősek, megállják helyüket édesanyaként, asszonyként, munkatársként, nőként is. Minden tiszteletem a tiétek.
Erikában felmerült a kérdés, vajon tényleg megállja helyét Nőként is? Férje gyakran dicsérgeti, ám nem lehet, hogy csupán megszokásból?
Fruzsi gondolatai is elkalandoztak, zavartan babrálta szalvétáját. Visszhangoztak fejében az „édesanyaként”, „asszonyként” szavak. Nyugtalan érzés suhant át rajta, de hamar elhessegette. Nem engedhet meg magának semmiféle frusztrációt, ma gondtalannak kell lennie.
A nőnapi ebéd további részében a munkatársak felszabadultan beszélgettek az étterem külön termében. Kevés alkalmak egyike volt, amikor a cég összes dolgozója kötetlenül összegyűlt. Fruzsi is közvetlenül társalgott mindenkivel. Remek kapcsolatteremtő képességgel rendelkezett, ebben is kivételes volt. Talán az ilyen nőkre szokták mondani: „szerencsés csillagzat alatt született.”

Délután Erika és Fruzsi derűsen léptek ki munkahelyükről. Eri nagy meglepetésére a kapunál már várt rá a családja.
– Anya, anya! Boldog nőnapot kívánunk – rohantak hozzá fiai, és mindketten átadtak neki egy-egy kaspó mini orchideát.
Gábor az autónál állt, hatalmas rózsacsokorral a kezében. Erika izgatottan lépett hozzá.
– Én meg már azt hittem, elfelejtetted…
– Viccelsz? Soha nem tennék ilyet – nevetett Gábor-. Sőt, még programot is szerveztem. A srácok mennek bátyámhoz, mi meg moziba. Amúgy fantasztikusan festesz.
Erika nem számított erre a meglepetésre. Minden napjuk pontos menetrend szerint zajlott, ritkán fért bele spontán kiruccanás. Rendkívül örült a váratlan randevúnak, mindemellett büszke volt férjére, amiért így elrendezett mindent.
Fruzsi fájó örömmel köszönt el tőlük. Már beletörődött, hogy ez a nőnap is ugyanúgy telik, mint az eddigiek: barátnőjével, Ancsával kávéznak egyet, utána hazamegy, majd megnéz egy romantikus filmet. A hosszúra nyúlt kávézás után azonban eszük ágában sem volt hazamenni, inkább kedvenc bárjuk felé vették az irányt. Borozgattak, nevetgéltek önfeledten táncoltak.
A háttérben szóló latinos zenék még inkább fokozták a hangulatot. Később két férfi is csatlakozott hozzájuk. Fruzsi barátságosan, bár nem túl közvetlenül társalgott velük. Éreztette, hol a határ. Nem kívánt semmiféle kalandba bonyolódni.

Késő este, a kimerítő, ám tökéletes nap után Erika az ablakpárkányra tette gyönyörű virágait, miközben a csillagos égboltot fürkészte. Az járt a fejben, milyen szerencsés, boldog az élete. A férjével töltött délután és este minden egyes perce üdítően hatott rá. Töprengése közepette Gábor közeledett felé, megállt a háta mögött, majd gyengéden megérintette mindkét vállát.
– Miről elmélkedik életem nője? – kérdezte mosolyogva, aztán megcsókolta feleségét.

Fruzsi fáradtan, késő éjszaka tért haza szórakozásból. Az ágy közepére huppant, az ablakon beszűrődő fényeken át a plafont bámulta. Vidám volt, legalábbis egészen idáig azt hitte. Örült a barátnőinek, élvezte ezt a nőnapot, imponált neki a férfiak epekedő tekintete, mégis üresség tátongott benne.
Vágyott valakire, akiről gondoskodhatna, vágyott a szomszéd szobában szuszogó gyermek hangjára.
„Mikor leszek végre szerető asszony, nem csupán vonzó nő?”
A választ tudta a szíve mélyén: Akkor, ha megtalálja őt a férfi. A férfi, aki öröké elűzi szívéből, elméjéből azt a másikat. A másikat, akibe reménytelenül, halkan, és titokban szerelmes. Azt a férfit, aki számára egyetlen nő jelenti a világot…

Varga Adrienn
Author: Varga Adrienn

Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (főként a yorkimért, Szederért🥰) , a természetért, Párizsért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Audrey Hepburn életfilozófiáját a magaménak is érzem :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: *Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió (IR) – Dolgaink című novelláskötet : *A töltött paprika c. novella (3. helyezés) –IR– Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: *Ünnepelek c. novella (2. helyezés) -IR– Kiskegyed online: *Szerda este; *Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: *Meg(nem)érkezés c. novella A tavaszi szél titkai című antológia: *Nyílni kész c. írásom –IR– Cirkusz a moziban című antológia: *Várnak haza c. novella -IR- A hegyen nem történik semmi című antológia: *Elszáradt muskátli c. írás -IR- Csipkés szelek fújnak című téli antológia: *Régmúlt idők téli szerelme c. novella-IR – (2. helyezés) Akácízű hajnal című antológia: *A fonott kalács c. írásom -IR- Életet leheltél belém című antológia: *Szárnyaink c. írás -IR- Beadandó című...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha elmúlik a tél.

Ha elmúlik a tél. Ha elmúlik a tél, és a hófehér takaró is elolvad. Felenged a jég, és a fagy is hamar alábbhagy. Ha szívedben

Teljes bejegyzés »

Egyre közelebb…

Őszbe fordul már a nyár, A szerelem merre jár? Árkon,bokron,hegyen túl, Három határ az nagy úr. Időm pereg,ingatag, Ősznek szele borzongat. Kétely marja torkomat, Ez

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Két kis üzenet neked

1. Messziről csendül a harang Januári éjen Kandalló előtt ülve A tűz lobogó lángját nézem Sóhajok feléd szállnak Álmokat visznek angyalszárnyak Kint a holdnak sápadt

Teljes bejegyzés »

Fohász

Térden vagyok.Ott, ahonnan minden kezdet ered.Imádságra kulcsolt kezem remeg,Ujjaim olyan szorosan fonódnak össze,Hogy elfehérednek,Ajkam dadog, vajon mit mondhatok,Amit ne tudnál?Mire szó jön számra, nemcsak tudod,Már

Teljes bejegyzés »

Nem felejtődött el

Nem felejtődött el mégse, megőrizte az emlékezet. Évek teltek el egészbe, felnagyobbítva a tetteket.   Amikre büszkék lehetünk, fénylenek századokon át, irányt mutatva jelennek, elfeledtetve

Teljes bejegyzés »