A világ forog
S én szédülök.
Te meglöksz
Belül megölsz
De senki
Még én sem sajnálom.
Szavakkal szétszedsz
Iszom magamba,
Mint a legédesebb mérget.
S végre nem vagyok rád mérges.
Csak volt egy nagy pofára esés.
De már nem fáj és nincs több tehetetlen miért…
„Két világban élek. Az egyik a valóság, a másik pedig az amit én teremtek.”
Szemedre könnyfátylat von a bánat, hogy a sírás gyógyírként enyhülést, s feledést hozzon sajgó sebed fájdalmára, melyet a keserű csalódás ejtett rajtad. Még
FÉNYES Megérint a jelenlét: Bízz bennem, itt vagyok! Velem van meleg, lélekőrző, gyógyító mosolyod. Szívrebbenésnyi időben: a belső hang-remény. Gyönyörű fáradtság horgonyoz le, színtiszta átlényegülés.
Melletted ülök, tök némán és vakon, Szádból a szíved monológja potyog, Ez életnek tűnő végtelen napon feladtál, mint Morse a táviratot. Mennyi szar verset írok
Hasonlóság A hasonlóság az Mikor futólag látva egymást Én rájövök, hogy az nem te vagy Te pedig rájössz, Hogy az nem én vagyok És egymásra
Edit Szabó : Megfoghatatlan tavasz köszöntő Májusfa ágain színes szalagok. Megfoghatatlan tavaszköszöntő, Repülnek messze fent magasan nagyon, Asszonyokat,lányokat üdvözlőn. Tavasszal nyílnak szépséges virágok, Tündérszép lányok,
BESZÉLGETÉS A kút mellett, a diófa alatt hűsöltünk. – Fáj még a fejed? – kérdezte Márti barátnőm. -Nem, mert kértem gyógyszert a Fruzsinától. -Miért nem
