Olyan nehéz eligazodni ezen a világon
Néha észre sem vesznek az emberek.
Csak állok közöttük némán két lábamon.
Értem őket- mégsem látnak engemet.
Úgy megráznám őket, ha lehetne
Üvölteném: ide figyeljetek !
Tán, ha színjátszáshoz jobban értenék,
Felkelthetném a figyelmüket.
De nem vagyok elég fifikáns én…
Egyszerű és, őszinteséggel bélelt
Küllemem vacak, s szerénység nem erény-
Ha cápák közt felszínre törve élek.
Nem értem néha ez önző világot…
Feladtam. Kalapomat magam mellé téve
Elmormolom magamban a miatyánkot.
Látom, belőlem itt már nem kérnek…
Olyan nehéz eligazodni ezen a világon.
Láthatatlan költő képében élek…
Mért van az, hogy ott élek bennetek-
És nem vagyok köztetek mégsem ?
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
