Mivel mérjük az időt?

Mivel mérjük az időt?

A butaság talán agresszívebb, mint a kapzsiság,
A kapzsi emberrel talán mégis meg lehet alkudni
A buta ember élertveszélyes,nem lehet vele vitatkozni .
Nem szeretem a bátor embereket,s gyanakvással szemlélem
Mert kínjában mindenki bátor a gyáva is,ha itt a pillanat
Azt szeretem, aki teljesíti amire korábban vállalkozott
Közben nem is olyan bátrak, ami később beigazolódott .
Az ember nem oly veszedelmes,mint mikor bosszút áll ,
Bosszút áll,a bűnökért, amit még korábban Ő követett el
S mindig abban reménykedik: az idő talán mindent elnyel
Mi volt éltemben kötelességem: minden erőmmel dolgozni!
Igazi emberi hősiesség nem más, mint képtelen pártatlanság
Mind jobban hiszem, ebben rejlik az igazi emberi nagyság
Sorsomnál erőssebbnek kell maradnom,ehhez kell ragaszkodnom,
Hogy az idő fölé kerüljek ,életrmódot, légkört is kell változtatnom
Európa már haláltáncot jár, s csaknem a pusztulás kapujában áll
Miért kell várnunk a brüsszeli Helytarótanács sármos tanácsait
Miért kell fejlehajtva tanácstalanul várni a döntnökök útmutatásait
Az idő szalad , a mélység csak hallgat, mely szüli sötét álmait,
Csak részvéttel kell élni, érzelmesség nélkül, részvéttel irgalommal,
A szomszédban dúló háború hullahegyei láttán, lassan megszokással
Csak az Isten az, aki ki tudna emelni e sötésből, s kimenteni a fertőből .
Most olyan az idő, hogy az ember csak hasának, szenvedélyeinek él,
Inkább megvakulna, vagy megsüketülne mert már semmit sem remél
Mivel mérjük az időt?-mi maradt még hátra számunkra? Várjuk a halált?
Néha egy józan pillanat e fülledt zűrzavarban, mely tán reményt nyújthat
Esélyt ad ,hogy szabaduljunk a reménytelenségből ; mit az idő gyógyíthat.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Apukák és anyukák

Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mennybéli klub

Rózsa Iván: Mennybéli klub A Mennyország olyan klub; Ahová nem akárki jut. Csak az, aki erre érdemes; Isten válogat, ki neki érdekes! Budakalász, 2026. október

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szeretetáradat

Rózsa Iván: Szeretetáradat Végül is rosszakarónk, irigyeink, kárörvendőink „győztek”; „Sátán elérte a célját”: már nem szeretjük egymást! Nem szeretjük, hanem egyenesen imádjuk a másikunkat; jobban,

Teljes bejegyzés »