Létünkről csak az a biztos,
Hogy a jövőnk bizonytalan.
Tudásunkat említeni,
Teljességgel haszontalan.
Parányi porszemként
Csak evickélünk untalan
Az élet értelmét keressük
Becsmérelvén “sorsunkat”
Közben orrunkig sem látunk
De az egónk azért elég nagy
Háborúkat szítunk fel
Kipusztítva magunkat.
Keressük az élő istent-
Önmagunban csalódva
Vagy másvalakit istenítünk
Amit talán még rosszabb.
Titkoljuk a szerzett tudást
Ferdítve tényeket, dolgokat
Közöttünk nincs összefogás,
Egység, mely előremutat.
Elsüllyedve magunk bajában
S végletekig lekorlátozva
Nem sejtjük, mi zajlik a világban
Hogy az ellenség itt, közöttünk van.
Mást mond a száj, mit a szív takar-
Meghasonlott létezésünk van…
Tényeken alapuló előre jutásunkban
Nincs esélye kompromisszumnak.
Ideje, hogy kiterítsétek a kártyát,
Szembenézve az univerzummal…
Elég a ferdítő homályosításból,
Húzzátok fel végre a rolókat !
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.