Rengeteg

Rengeteg

 

 

Út mellett meredezik sok- sok eget átdöfő,

Földet mennyel összekötő erdőség.

Hol elnyeli a fényt a fa,

Ám az árnyéklények eltűrik egy ősi sziklán az imákat.

Még a Nap se ismeri némely szegletét,

Titkok, rejtélyes fények, hol élnek vad népek.

 

Kik közt medve a kapitány, hiúz, róka,

Gyilkos farkas horda, csupa martalóc tanyáz.

A préda állat már régen elköltözött a fényre.

Riadt őzek mezőre futottak, nyulak menekülnek,

Aprónépek se élnek már ilyen mélyen.

 

Orotás szélén, két kis jurta pihen baksa teléren,

Fehéren világítanak messze a világűrbe.

Nyugodt népek a tájban, itt éldegélnek, mint egy nagycsaládban.

Mindennap elmerülnek, jeget vágnak,

Vízben imádkoznak, sírnak, nevetnek.

Néha pedig sírva nevetgélnek.

 

Van ki ordít, van ki néma, fájdalmak közepette,

Egymást segítve lelkeik örvendeznek.

Patak, vízesés, jöhet bármi, legyőzve a félelmet,

Eggyé válnak a robajló mindenséggel.

Erőssé teszi a kihívás mindegyikük szívét,

Nézem a szemüket, és csodálom jeget felolvasztó hitüket.

 

Oly szépen elférnek itt egymás mellett,

A rengeteg népei és a jégvitézek,

Tisztelik az Urat, a másikat,

Mindenki küzd az elemekkel, nincs vége, csak kezdete,

Amint megérint a sárkány szeme, hős lettél, Isten szeret.

 

Otthon mi vár? Benned a természet ereje,

Ám a város is egy rengeteg,

Hol csalók, tolvajok, rongy emberek lesznek az ordasok…

A hely más lesz, de az akarat ugyanaz,

Legyőzve mindent, találd meg ott is önmagad.

 

 

2024.02.18.