Jeges
Farkaslaka felett a jurta, hol az erdőben jeges víz vár merészet.
Városi emberekben támadt fel régi ősök vére.
Vízesés, patak, folyó… megannyi próbatétel,
Gyenge lelkeket erősítő, komfort zóna széle.
Újra hívta őket az elkerülhetetlen, most kell számadást adni,
Feltenni a kérdést. Mi végre születtem, mit kéne még tenni?
A csapat a régi, családként szeretik, becsülik egymást,
Biztató tekintetek az erőt adják, az idő szinte megáll.
Mindenki más és más okkal érkezik. Ki magát emeli,
Ki a családjára gondol, ki csak a többieknek hódol.
Jeges vizekben mártózni, borzasztó gondolat,
Hőseinket mégis oldhatatlan vágy vonzza, igen furcsa.
Meztelen lábbal a jeges földön, olvadó körben körbe.
Szabad gondolat: Ó, hogy kerültem én ide, és miért vagyok pőre?
Nem fázás ez, inkább már gyötrő fájdalom.
A dézsa hideg víz alá bukni is jobb, vállalom!
Amikor az jól megy, és meg se kottyan,
Érkezik a patak, robogó éhes folyam.
Istenem, csak ezt ne! Nézni se bírom, előre fáj,
Ahogy éles kések a vádlimat szabdalják.
Mindig van tovább, a lezúduló jeges víz még a csapatra vár.
Kíváncsi helyiek nézik, jé…van kit vonzz a vízesés robaja?
Vízpallos sújt a fejre, vállra, kiütve minden gondodat.
Túléled ezt is, Isten vagy! Lebeg a lelkem is, akár egy gondola.
Egyszerű a recept, tegyél magadért, szenvedés
Az út, de a végén ott a mindent felülmúló határtalan érzés.
Az elme szabad, a test dolgozik, a szív könnyű.
Szemedben mosolyod, az életed gyönyörű.
2024.03.12
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…