Felmosószer szaga terjengett a lépcsőházban, amitől az csak még lehangolóbb volt, mint általában. Tóbiás közönyös lassúsággal szedte a fokokat lefelé, és közben azt számolgatta, megengedheti-e magának, hogy új mosógépet vegyen, vagy spórolnia kellene előtte egy darabig. Odalent, az előtérben kivette a postaládájából a legfrissebb számlákat, amelyeket gyorsan a táskájába süllyesztett, majd kisietett az épületből. A szomszédos panelház oldalán fitnesztermet hirdetett egy óriásplakát, ami arra emlékeztette, hogy hónapok óta nem jutott ideje edzeni.
Munkába menet, vezetés közben azon gondolkodott, mi mindent kellene átnézetni és kicseréltetni a kocsijában. Aztán elkezdett elmélkedni, hogy az autóra vagy az új mosógépre kellene költenie előbb. Abban ugyanis biztos volt, hogy a kettő egyszerre nem menne, ezért fel akart állítani egy fontossági sorrendet. Végül úgy döntött, hogy inkább először a kocsit kellene rendbe hozatnia, mivel ha kerékpárral kellene dolgozni járnia, azzal értékes időt vesztene. Éppen azt próbálta elhatározni, melyik szerelőműhelybe vigye el az öreg autót, amikor hirtelen rádudáltak, és tudatosult benne, hogy amíg ő a gondolataival volt elfoglalva, a jelzőlámpa zöldre váltott. Úgyhogy ezután inkább arra koncentrált, ami körülötte volt.
Az irodában teljesen belefeledkezett a munkába, és így minden személyes gondját elfelejtette – helyettük egészen másféle problémák megoldásával volt kénytelen foglalkozni. Már jóval elmúlt dél is, amikor ránézett az órára, és így hirtelen tudatosult benne, hogy elfelejtett ebédszünetet tartani. Amíg aztán megmelegítette és elfogyasztotta a magával hozott kész ételt, igyekezett kiüríteni az agyát, és néhány percig semmire sem gondolni. Lényegében az egész napja során csak ebben a fél órában engedhette meg magának, hogy kicsit kikapcsolja az agyát.
Szokás szerint a hivatalos munkaidejénél egy órával tovább maradt bent, és az utolsók közt távozott kimerülten, a képernyőnézéstől fáradt szemét dörzsölgetve. Miután elhagyta az irodaházat, először elment bevásárolni, csak azt követően hajtott haza. Otthon megevett két sebtében összerakott szendvicset, aztán bekapcsolta a számítógépét, és folytatta a munkát. Próbálta behozni a lemaradását, az elmúlt hónapok során ugyanis egyre több feladatot osztottak ki neki, így gyakorlatilag esélyes sem volt minden teendőjével időben végezni. Addig dolgozott, amíg a kávé ébren tartotta, azután pizsamába bújt, és belezuhant az ágyba.
Reggel lezuhanyzott, megetette az aranyhalát, és kezdődött elölről az egész. Az elkövetkező hétköznapok mind hasonlóképpen teltek, aztán jött a szombat, amikor is szintén dolgozott ugyan, de aznap már végig otthonról. Csak vasárnap délután szakadt el egy kicsit a munkától, hogy beüljön egy bárba iszogatni a barátaival. De mindössze két doboz sört engedett meg magának, nehogy aztán másnaposan kelljen bemennie a munkahelyére. A kocsmából hazafelé sétálgatva jutott eszébe, hogy egész héten elfelejtette elvinni a kocsit a szerelőhöz. Igaz ugyan, hogy ideje sem lett volna ilyesmire.
Az autó néhány nappal később adta meg magát. Onnantól kezdve Tóbiás biciklivel járt be a munkahelyére, és mivel így a szokottnál kevesebb ideje volt dolgozni, egyre csak gyűltek az elvégzetlen feladatai. Aztán egyik este, amikor lefeküdt, valamiért a kimerültség ellenére is képtelen volt elaludni, és hogy lekösse magát, átgondolta a dolgait. Mire pedig eljött a reggel, nagy elhatározásra jutott. Aznap már nem ment be dolgozni. Meg az azt követő napokon sem. Soha többé nem látták a munkahelyén. Sőt, nemcsak ott. A társasházban sem mutatkozott, és még a barátai sem hallottak felőle.
Néhány héttel később, amikor a főbérlője elment, hogy számon kérje tőle az újabb havi lakbér befizetésének elmulasztását, üresen találta a lakást. Minden tiszta volt, és semmi nem utalt arra, hogy nemrég még élt ott valaki.
Author: Barna Benedek
Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. Témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni, de elsősorban mesék és fikciós irodalom területén szorgoskodom. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjtemény az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg 2024-ben. Időközben pedig több rövid írásom is napvilágot látott, ezekből válogatok az alábbi felsorolásban: – „A gödör” (novella, a „Cirkusz a moziban” antológiában, 2023); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/02/18/a-godor/ – „A minden kívánságot teljesítő gép” (mese, a Szitakötő folyóirat 65. számában, 2024); online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” (fiktív levél, a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában, 2024); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/04/16/miert-ment-szabadsagra-a-husveti-nyul/ – „Elkeseredett haragosok” (novella, a „Falvak-városok”...