Ahogy a csepp csobban,
és a csend szétrobban,
mert lehull a vízatom,
és koppan a talapzaton,
úgy jajdul fel a tudat,
mikor fájón rámutat,
hogy porból lettünk, és porrá leszünk,
hiába volt szívünk, hiába volt eszünk…
Mert az erő, mi létünket mozgatja,
és halálunk percét megmutatja…
…nem bennünk él, hanem felettünk,
az idő nem velünk, hanem ellenünk…
Nincs mit tenni hát, mint megnyugodni,
hitünkbe belekapaszkodni,
… hogy van feltámadás…
… hogy testüknek könnyű a föld…
… hogy lelküknek van megnyugvás…
Author: Katona László
Mindig is az emberi történetek érdekeltek: mi történik velünk, mit viszünk tovább az elődeinktől, és mit hagyunk magunk után. A múlt, a hit, a szeretet, a veszteség és az emberi döntések nyomait próbálom kutatni és megmutatni – hol a történelem eseményein, hol egy-egy hétköznapi pillanaton keresztül. Az írás számomra feldolgozás és kutatás egyben. Újraélem a napjaim hangulatát, bánatát és örömét, kudarcát és sikerét, és egyben a helyükre is teszem azokat. Keresem a történelemben, a történetek mögött megbúvó kisembert. Ma már nem abban a korban élünk, amikor esténként a nagyszülők mesélnek a köréjük sereglő gyerekeknek; az információ ömlik ránk az éterből, miközben a szűk környezetünkről, a dédapák kalandjairól és a nagymamák meséiről egyre kevesebbet tudunk. Szeretném, ha a család és a szűkebb környezet történetei sem vesznének el, ezért ezeket is szeretem megörökíteni.