A jó éjt puszi

Földi Kinga

 A jó éjt puszi (Orgona ága-Anyák napja 2024 pályázat, Szeretettel édesanyámnak antológia)

 

A parketta halkan recseg a közelgő léptektől. Gyorsan bebújok az ágyam alá.

– Itt sosem fog megtalálni – suttogok.

­­­­­­Hallom, ahogyan az ajtó kilincse elfordul, a szívem pedig dobogni kezd az izgalomtól.

Két ismerős rózsaszín papucs bukkan fel az ágyam mellett, de én meg sem nyikkanok.

– Hova bújtál Lili? – kérdezi anya, a lábbeli tulajdonosa.

Ekkor már nem bírom visszafogni magam. Hangos nevetés tör fel belőlem.

– Hát itt vagy – kukucskál be a rejtekhelyemre.

– Nem akarok lefürdeni! – kiáltom.

– Rendben, csak azt sajnálom, hogy így nem jönnek el az álommanók – jegyezi meg anya.

Felkapom a fejem erre a mondatra. Már, hogyne jönnének. Nélkülük oda lenne a tündérekkel és unikornisokkal teli szép álom.

Anya látja a kételkedést az arcomon.

– Hát lehet, hogy eljönnek, viszont nem ismernek majd fel a sok festék alatt – mutat az arcomra.

Belenézek a tükörbe, és meglátom, hogy véletlenül a fejemre is került abból a vízfestékből, amivel az erdei képem készítettem.

Azt hiszem, igaza van.

– Jól van, megyek a kádba. De fogat már nem mosok – jelentem ki.

Belemászok a meleg vízbe, amibe anya színes fürdőgolyókat tesz. Várok egy kicsit, és hatalmas buborékkal telik meg a kád. Megkapom a kedvenc sellő Barbie-m is. Egészen addig pancsolok vele, amíg a kezem gyűrött nem lesz. Akkor jelzem, hogy meguntam a játékot.

Kész Balaton lett a fürdőszobában a fröcsköléstől, de anya már neki is lát eltűntetni. Hamar végez, és én hagyom magam áttörölni. Persze ötévesen már elég nagy vagyok ahhoz, hogy ezt egyedül is megcsináljam, de ő közben megölelget, hogy ne fázzak a nedves törölköző alatt.

Mikor végzünk, rám adja a pizsamát, és a fogkefém felé terel. Kihúzom magam, és dacosan rázom a fejem.

– Pedig új fogkrémet vettem ma a boltban. Ha nem szeretnéd kipróbálni, akkor apának adom – mondja anya.

Gondolkodni kezdek. Milyen lehet az íze? Természetesen tudom, hogy megenni nem lehet, de attól még forgathatom a számban.

– Finom az illata – ismerem el, ahogyan leveszem a tubus tetejét, megnézni, mivel is állok szemben.

Anya kacsint, jelezve, hogy szuper az íze. Hát legyen! Kenek egy nagy adagot a fogkefémre, és beteszem a számba. Mosni kezdem a fogam és nagy a kísértés, hogy ne nyeljem le, hiszen tényleg finom. A két perces fogmosás után, anya arra kér, bújjak be az ágyba.

Na persze most nem alá, hanem a takarók közé.

– Jó, de előbb inni szeretnék, mert borzasztóan szomjas vagyok – trillázom vidáman.

Anya nagyon ügyes. A pohár víz már oda van készítve a szobám asztalára.

Vajon honnan tudta, hogy ma is szomjas leszek? Rejtély, hogy mennyi mindent tud.

Gyorsan megiszom a vizet, és elhelyezkedem kényelmesen az ágyban. Anya elővesz egy mesekönyvet, és hangosan olvasni kezd. Szeretem őt hallgatni. Olyan dallamos, ahogyan mesél. Amikor a történet véget ér, odahajol, hogy megpusziljon. Én azonban még nem akarok aludni, és felülök.

– Holnap elhozol délben az oviból? – vigyorodok el.

– Sajnos, nem szívem. Négyig ott kell lenned, mert addig dolgozom!

A lehető legmérgesebb arcot vágom.

– Tegnap ebéd után jöttél értem.

– Azért, mert a mamának szülinapja volt, és korábban elkéretőztem a munkahelyemről, hogy meglephessük – emlékeztet anya.

– Ha nem jöhetek haza délben, akkor a jó éjt puszit sem kérem – nézek komolyan.

Valami történik, de nem az, amire számítottam. Anya nem próbál megnyugtatni, helyette csak betakargat.

– Rendben kicsim. Jó éjszakát! – mondja, és felkapcsolja az éjjeli lámpát, amiből csillagok ragyognak fel.

Ezután résnyire nyitva hagyja az ajtót, majd egyedül maradok.

Ajjaj, ezt most jól megcsináltam. Még sosem aludtam el jó éjt puszi nélkül.

Egyáltalán lehetséges így elaludni?

A párnámra hajtom a fejem. Nedves lesz, ahogyan a könnyeim kezdik átáztatni. Nagyon szomorú vagyok. Nem is tudom, hogy voltam-e már az életben ennyire szomorú. Megölelem a plüss kutyusomat, hátha attól abbatudom hagyni a sírást, de nem sikerül.

Anya biztos mérges rám, amiért nem kértem a puszijából.

– Jaj, bárcsak ne gonoszkodtam volna! – sóhajtok hangosan.

Felnézek a fényes csillagokra, amik még a falakra is felkúsztak. Máskor mosolyogni szoktak rám, de most mintha csak keresztül néznének rajtam. Szerintem ők is tudják, hogy nem viselkedtem szépen.

– Nagyon hiányzik anya, megyek és bocsánatot kérek – határozom el magam hirtelen.

Lerúgom a takarót, és már pattanék is fel, de ekkor anya lép be szobámba.

– Most már jöhet a jó éjt puszi? – kérdezi kedvesen.

Egyből odabújok hozzá.

– Bocsánat. Ugye nem haragszol? – szipogok.

Megérzem az ismerős rózsa illatot a hajában, és jobban belefúrom a fejem a tincsek közé.

– Ugyan már, miért haragudnék? Csak megkellett várni, míg elszáll a méreg ebből a picurka lányból – csiklandozza meg a pocakomat, nevetve.

– Igen, tényleg az buta méreg mondatta velem, hogy nem kérek puszit. Én ilyet soha nem tennék – döbbenek rá az igazságra.

Rögtön vissza is tér a jókedvem.

– Négyig is jó lesz nekem az oviban – jegyezem meg mosolyogva.

Anya megsimogatja a fejem, és egy óriási puszit ad az arcomra.

– Szép álmokat, Lilikém! – suttogja.

– Szép álmokat, anyuci! – mondom egy jó nagyot ásítva.

A jó éjt puszi varázs működik, mert én se perc alatt elalszom.