Rékának
Keresem magamban a múltam,
azt, ami voltam,
keresem magam a múltamban,
azt, hogy ki voltam.
és jönnek elő az emlékek,
tárgyak, fényképek, levelek, versek,
érzelmek, érzések, lányok, szerelmek,
de ami nem jön elő, az vajon hova lett, az hol van?
és látom a tárgyakat,
látom színüket, múltjukat,
érzem az ízüket, illatot, sorsukat,
de amit már nem látok bennük, az vajon hova lett, az hol van?
és nézem a képeket,
tájakat, helyeket, völgyeket, hegyeket,
látom anyámat, apámat,
látom magamat és látom a lányokat,
látok barátot és látok sok másokat,
látom a páromat, unokát, vejemet, lányomat,
látom a pillanat emlékét, sorsokat,
de amit nem látok a képeken, az vajon hova lett, az hol van?
és látom magamat,
a gyereket, kisfiút, nagyobbat,
serdülő bajszomat, fürtös nagy hajamat,
kíváncsi szememet, mosolygós arcomat,
és látom a diákot, a szerelmest,
a katonát, a szeretőt, a megcsaltat,
a vőlegényt, a férjet, az apát, a dolgosat,
de amit már nem látok magamban, az vajon hova lett, az hol van?
és olvasok,
levelet, emléket, versemet,
értem a betűket, szavakat, sorokat,
de ami nincs bennük megírva, az vajon hova lett, az hol van?
és jönnek az érzelmek, érzések,
az ágyak és vágyak, testiek, lelkiek,
átcsókolt nappalok, éjszakák, reggelek,
szerelem, csalódás, fájdalom, szeretet,
veszteség, elveszés, magány és élvezet,
kesergés, keresés, bolyongás, tévelyek,
kihívás, béke, kéj, öröm, jutalom,
de amit már nem érzek, az vajon hova lett, az hol van?
és látom a szeretett lányokat,
vidámak, hangosak,
örömtől repdesők, kéjben fürdőzők,
ők, a hős harcosak,
csendesen szunnyadók, vágyódók, álmosak,
ők, a szerelmesek, a hódítók, a szeretők, a boldogok, pimaszak,
ők, a szemtelen kacérak, a szertelen szeretők,
ők, a szemérmetlen meztelenek, a szemérmesen fesztelenek,
ők az elhagyók, a megtévesztőn megtévesztők,
de akiket csak emlékeimben látok, ők vajon hova lettek, hol vannak?
és érzem a lányokkal és a lányokban magamat,
vagyok a kedves, a hódító, a mosolygós,
a fiús, a szerető, a szeretetre vágyó,
a kívánkozó, a rejtőzködő, az ölelkező,
a vásott, a szerelmes csaló és a megcsalt szerető,
az unó és a megunt, az elküldött, s az elküldő,
a megbánó, a megbántó, a didergőn forró, az izzadtan fázó,
az izgatottan vágyott, a mámoros, a vágyában játszó,
az álmokban látott, lihegőn sóhajtó, fáradtan pihenő,
a szemekben álmodott, a szenvedélyes szerető…
én voltam a kincs, a saját kincsem, a mások kincse, az elveszett varázs,
de amit már nem érzek, amit már nem látok magamban, az vajon hova lett, az hol van?
az emlékek többnyire jók, altatnak és szépek,
az emlékek többnyire sebek, fájnak, gyógyulnak, lassan behegednek,
az emlékek, ha feltépik őket, égetően égnek, semmit nem kímélnek.
P.S.:
az emlékeim én vagyok, az emlékeim élnek,
mert azok a részeim, hogy is felednélek?
az emlékeid én vagyok, az emlékeid élnek,
mert azok a részeid, hogy is felednének?
az emlékeim emlékei az elmúlástól félnek,
velem együtt égve majd el, kis urnámba térnek.
2023.09.05. (67 évesen)
publikálva: „Selymes neszek”, verses antológia, Irodalmi Rádió, 2023.10. hó
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
