Rózsa Iván: Isten vele, Vilma néni!

Rózsa Iván: Isten vele, Vilma néni!

Megint szegényebb lett egy üde színfolttal a világ:
Vilma néni nem mondja többet nekem: „Csillagvirág.”
Egy színes egyéniséggel sajnos ismét kevesebb:
Ez az élet rendje, ember ez ellen semmit sem tehet…

Életében sokaknál hagyott kedvesen mély nyomot:
Sokan fognak hát reá emlékezni, hiányozni fog.
Gyakran beszélgettünk, félúton hazafelé, a kertkapun át:
Szomszédok voltunk szinte, csak egy saroknyi a távolság.

Mindig kérdezte tőlem: „Hogy van édesanyád?”
Most már ő sincsen, ő is ott van immár odaát…
Mindketten fent vannak a mennyben, követték férjüket:
Nincs mit szégyellniük, tisztességben élték le életüket.

Mi ducik, haverok voltunk, lehetett vele viccelődni:
Nem látjuk többet a házából a kapuhoz „kidöcögni”…
Húsz-harminc év múlva mi is hasonló sorsra jutunk:
A véget nem könnyű felfogni, de végtelenbe tart utunk!

Budakalász, 2024. május 2., idősebb Steinitzer Jánosné,
Vilma néni temetése előtti esten…

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szándékos?

Jó szándék helyébe várhatsz-e jót, vagy legalább egy reakciót? Csend. Az vajon válasz? Magadban mélyen kiabálhatsz… Már látod, ahogy a kívánságok tengerén evezve messze néz

Teljes bejegyzés »

Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »