Nem én vagyok a legjobb,
És nem én vagyok a legszebb.
De én, mégis én vagyok. És
Másmilyen… nem lehetek.
Teszem, mit jónak tartok.
És azt, mit elvárnak tőlem.
De azért néha hibázom,
És nehezen jutok előre.
Tudom, hasonlók vagyunk.
Még sincs más… belőlem.
Mi mindannyian számítunk.
S ketyeg az óránk, előre.
Majd ha lehúzom a rolót,
És beolvadok a semmibe,
Köztetek még nyomot hagyok.
S ott leszek majd a tükörben.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
