Sokszor azon gondolkozom,
Hogy hova tűnnek a pillangóim,
Ha egy nap nincs helyén a ‘gógyim’
S épp magamban tartózkodom.
Mert bizony van, hogy eltűnnek
És amikor napközben
Egyszer csak jössz,
Valahogy mindig előkerülnek.
Már rögtön azzal a lendülettel,
Hogy megsimítod a fejem,
Majd aztán akkor is repkednek,
Ha számra csókodat leheled.
Még olyankor is,
Ha előtte veszekedtünk.
Csókolsz engem úgy is,
Ha ez a száj az, mi bántó szavakat szül.
Aztán újra jönnek a pillangók,
Mintha nem történt volna semmi.
Bennem a rendszer kicsit laggol,
De nálad se ártana rendet tenni.
2024. 05. 19. – B. R. M.
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.