CSEND-ELFORDULÁS.

CSEND-ELFORDULÁS

 

Ki  akarja  látni

a  szenvedésed-senki .

És  ki  ért  meg  téged

a  néma  vágyban .

Csak  ő , egy  ugyanolyan

szenvedő ,

aki  alázattal  látja

a  csillogó  fényt

a  szemedben ,

egy  kis  szikrát  néha

a  szürkeségben

mely  olykor  világít

parázsol .

Különben  álmodozón

tekintek  az  elkövetkező

Ősz  elé ,  mely  hosszan  lépdel

a  hajnali  köddel

a  harmatos  fű  szépen  beterítve

harmat  gyönggyel .

Látod  a  kis  csodákat?

ha  a  szenvedésed  olykor

alább  hagy .

A  fáradtság  most   kőrbe  fon

és  most  értem  meg , mit  is

jelent  a  lelki  béke , a  lelki béke .

Hogy  meddig  tart  ezt  nem  tudom

csak  élvezem  és  hagyom , hagyom

hogy  betakarjon  a  nyugalom .

 

2023.09.11.

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »