ESZTER.

ESZTER.

Csendben  ül  mindenki  ezen  a

furcsa  folyosón , félkör  vagy  inkább

görbe  tekergős  folyosón .

 

Csendben  a   telefont  lapozgatja  némán

mindenki , én  nézem  őket , nézem  némán

a  félelmet  nem  látom  az  arcokon

csak az  álarcot  amit  viselnek  büszkén .

 

Vagy  ha  nem , a  beletörődés  és  elfogadás

teljes  magányt  rejtik  el .

Fiatal  csak  te  vagy , és  már  én  is  átléptem

a  bűvös  számot .

 

Számomra  ez  a  legrosszabb , se ott  már  se

a  vég efelé .

Már  ismerjük  egymást  látásból  mind ,

de  nem  beszélünk , nem  kérdezünk.

 

Csak  sejtünk , és  egymás  szemében

ott  a  kérdés  ami  csak  csillog-csillog .

 

Több  nap  után , újra  egymásra  néztünk

és  valami  gyönyörű  mosoly , melyet  még

sohasem  láttam , áradt  át  köztünk , valami

amit  nem  éreztem  de  most  megkaptam .

 

Kezelés  végén , csendes  halk  köszönés

és  olyan  rossz  hogy  eltűntél  örökre

abban  az  átjáróban .

 

2023.10.06.

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szőlőfürt

Aranyló napsugár érleli szemeit, Sápadt glóriával vonja körbe az ősz Dúsan termő fürtbe zárt, édes kincseit, S a hajnali köd puha párnájára dől. Mézszínű emlékké

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

A semmi ágán

I.   Ingoványosan süllyedő avarba lépek, csupán arcom fordítom a tűnő fénynek a csendes éjben, a semmi közepén.   Vas-színű égbolton, pontokból szőtt háló, sápadt

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

Ha hozzám érsz

A kétségbeesett tömör moraj, mely a mindennapokban itt vigad, huss eltűnik, szempillantás alatt. Megszakad a mélybe nyúló vad fájdalom, hisz’ hűs ajkad érzem ruhátlan vállamon.

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Már nem fáj

MÁR NEM FÁJ Hűs, fehér kéz simítja homlokod, már nem bánt a felébredés. Elporladtak kínban a romok, emlékeidben béke él. Nem fáj, már nem jajongasz,

Teljes bejegyzés »