ESZTER.
Csendben ül mindenki ezen a
furcsa folyosón , félkör vagy inkább
görbe tekergős folyosón .
Csendben a telefont lapozgatja némán
mindenki , én nézem őket , nézem némán
a félelmet nem látom az arcokon
csak az álarcot amit viselnek büszkén .
Vagy ha nem , a beletörődés és elfogadás
teljes magányt rejtik el .
Fiatal csak te vagy , és már én is átléptem
a bűvös számot .
Számomra ez a legrosszabb , se ott már se
a vég efelé .
Már ismerjük egymást látásból mind ,
de nem beszélünk , nem kérdezünk.
Csak sejtünk , és egymás szemében
ott a kérdés ami csak csillog-csillog .
Több nap után , újra egymásra néztünk
és valami gyönyörű mosoly , melyet még
sohasem láttam , áradt át köztünk , valami
amit nem éreztem de most megkaptam .
Kezelés végén , csendes halk köszönés
és olyan rossz hogy eltűntél örökre
abban az átjáróban .
2023.10.06.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!