HA VOLNÁL.
Milyen jó lenne ha most
elmondhatnám neked mi
emészti a lelkem,
csak úgy lustán ülnénk
a kanapén , a lábunk össze-vissza
egymásra téve girbe- gurbán ,
a finom takaróval letakarva
némán , simulnak egybe
és csendes szavak kettőnk között
mint őszi napfényben a szellő
járna , suhanna át ,
de mért hozta így a sors
a mostani bús napokat
egy újabb próbatételt , hogy meddig
meddig bírod még öleléssel ,
a szemed homályosan csillog
átjárja a félelem ,
mosolygunk egymásra szelíden ,
s közben meg simogatom
bársonyos arcodat ,
remélem az ujjaim beszélnek
hozzád , és te ezt érzed ,
összebújva lágyan szuszogunk az éjbe
tovább , nem kell már szó
csak az ölelés ,
a cserépkályha parazsát nézve ,
lassan belesimulunk a sötétségbe .
2023.11.05
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
