AZ ÉJ BETAKAR.
Néha sírok de csak
a hajnali sötétben .
Mikor még a fák a virágok
Várják az őszi napfényt .
Hűvös a levegő , de talán
harmatcseppek is gördülnek
a fűszálakon , és most
oly egyedül vagyok
nagyon egyedül .
Hideg már az éjszaka
ködfoltok lebegnek
mindenütt .
Ökörnyál lóg a fák ágain ,
mintha kifeszített díszlet
készülődne.
Lámpák fényénél már
nem zümmögnek a bogarak ,
Készül minden a télre .
Köntösöm összehúzom
visszamegyek a házba ,
bebújok a meleg ágyba
és próbálok nem gondolni
az elmúlásra .
2023.10.19.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
