Mikor mi egy osztályba jártunk, rég volt,
az osztálytalálkozó oly ritka,
későbbi utunk ezerfelé szétfolyt,
de bennünk él még diákélet titka.
Összefutottunk páran egyszer-egyszer,
minden kedves emlék szép szerencse,
a fehér kréta illata nem vegyszer,
felénk illan, hogy emlékét teremtse.
Találkozókkal ne várjunk sokáig,
fényképeken maradjon örök nyoma,
múltat idéz mind, majd a jövőben.
Általános iskolánk csodáit
őrzi lelkünk pajkos „gyerekmosolya”,
testünk öregszik, de a lélek, ő nem.
2024.05.26.
(A vers a 40 éves osztálytalálkozó után íródott, egy versíró játékra, ahol a téma szabadon választható volt, de a sorok végére a szavak adottak – ezek Kosztolányi egyik verséből valók.)
Author: Halászné Magyar Márta
Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.