Le kéne menni a pincébe, már rég voltam lent. Sajnos csak dobálom be a sok lomot, nyűgöt és gondot. Dehogy akarok én lemenni oda. De most már kell. A sok szemét nyomja fel a padlót a nappaliban. Már nem lehet nyugodtan borozni sem a tv előtt, mert a sok hulladék szaga felterjeng és émelyít. Az a sok kidobott – vagy inkább a szemek elől elrejtett – trauma, a napi nyűg, a bunkó munkatárs. A gyerekkori sérelmek vegyülnek a tegnapi bevásárlás alkalmával látott kisöreg rettenetes sorsával. Hogy mi történt vele? Igazából mindegy, de most belé szövődik ez a szomorúság, félelem a pince többi hulladéka közé. Mint a gombafonal (hifa) sűrűn behálózza és táplálkozik a többi fájdalomból. Egyre inkább lesz az egy nagy fekete massza, elnyeli a fényt, elnyeli a levegőt és végül azb életet. Nem is csak a pincében van, elterjedt a teljes ház alatt. Teljes takarítás kellene, egy profi. Aki jön, elűzi ezt a kórságot, kitessékeli a keserűséget. Volt már ilyen itt, de az akkor feladta. Túl sok volt a takarítani való, túl sok a lom, a szemét. Lassan újra megtelt a pince, újra fekete lett a ház alatt. A sarkoknál már mászik fel, egyre jobban. Félő, hogy a házban is átveszi az uralmat, de elköltözni még nem lehet.
Le kéne menni a pincébe, rendet rakni. Te pincéd milyen?
Author: Schnörch Dániel
Schnörch Dániel vagyok, Budapesten születtem 1984-ben, ahol a mai napig élek, immár feleségemmel és kisfiammal. Egy multinacionális cégnél dolgozom ügyfélelégedettség területen. Szeretek kertészkedni, amióta lehetéségem van rá. Nyáron szeretek motorozni, pár napos belföldi túrákat csinálni. Szoktam barkácsolni és imádok főzni – egyszóval alkotni. Minden új technológia lenyűgöz, szeretem a különleges megoldásokat, egyedi dolgokat.