gondolatok a kreatív írásról (költők legyünk, vagy szabadok: ez a kérdés. választhatok?)

*Petőfi Sándornak, József Attilának, Ady Endrének

 

tegnap azt hittem, végre vége. elég.

ennyi volt. kiírtam magam. ennyi.

nem lesznek többé rímek, hangzatok, hangulatok,

épek lesznek a mondatok, s nem sorokba öntve

törnek már utat maguknak bennem a gondolatok.

nem lesz már tempó, ütem, dallam (mi zene a fülnek),

helyre áll a rend, csak egyszerű beszéd lesz,

s jöhetnek végre az összetett, egymást követő tőmondatok.

 

hát, nem így lett. nem lett vége.

ma már tudom. korán írtam le magam.

mert ismét csak jönnek a rímek, a hangzatok, hangulatok,

nem lettek épek a mondatok, és sorokba öntve

törnek utat maguknak már megint bennem a gondolatok.

minden már tempó, ütem megint, dallam, mi zene a fülnek,

fejre állt már megint a rend, csak bonyolult beszéd van,

s rámtörtek újra az egyszerű, egymásba fonódott körmondatok.

 

s csak jönnek, csak jönnek az összetett, szétszedett szavak és szótagok,

a megcsavart, kicsavart képek, képzők és stílusok,

s jönnek, csak jönnek a Metrikák, Penták, Hexák, szóképek (alias Trópusok),

és jönnek, újra előre törnek az Avant-gárdista Poétic-harcosok:

a Szinesztézek, Allegóriók, Dialógok és Monológok,

a Meta-Flórok, Metabólok és a Szimbóliók,

Jambusok, Dichtonok, Anna-Grammok, Asszonáncok, Prológok és Epilógok,

Epigrammusok, Elégek, Epikák, Esszék, Rezonőrök és Eposziuszok,

s végül a mindent elsöprő friss erő: a Parafrázisok hada java…

 

s itt vannak újra a Szirének, Saphók, Múzsák s a múltbéli Rétorok,

kik miatt szóvirágok sora rágja szét a szádat, a tested, a lelked,

akár ha akarod is ezt, akár, ha nem akarod,

 

és nem tudsz már beszélni (mert nincs kivel), csak írni, írni, és írni,

csak rímekben zenélni, mindenre felelni, pedig hát jól tudhatod:

 

nem olvassa senki, sajnos, mi így tör ki belőled,

akárhogy is akarod ezt, vagy akárhogy nem akarod…

 

2023.10.17. (67 évesen)

 

elhangzott 2024.03.07 -én a Szófonóban (Irodalmi Rádió)

 

Mottó: „Nem érti senki sem,

Nem érti senki sem,

Hiába kérded,

hogy mit nem ért senki,

Csak ennyi volt az ötletem.”

 

(Tolcsvay László – Fonográf együttes, 1974.)

 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként néhány, a közelmúltban született írásomból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem. bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” ----------------- …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” ----------------- …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha többet hagyott itt, mint amit hozott, ha...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

75 − 68 =

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »

Az univerzum döccenése

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Hársfák

Hársak árnyas alagútján haza indultam. Néztem, ahogy az ágak között a napfény megcsillan.   Hársak édes illata a valóságból kirántott. Új köntösbe öltöztette az aszfalt

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

Andreának (alias Hárpi, „a Párja”) boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,   azóta

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

ötsoros (Lov-e?)

 Andreának (alias Hárpi, „a Párja”)   Követ kértem, Szívet szerettem.   Szívet kértem, Követ kaptam.   De szerettem! 1973.03., (17 évesen) elhangzott 2024.03.07 -én a

Teljes bejegyzés »