Cserebogár a falban

Szegény pajor mire gondolhatott, amikor a csodálatos átalakulása során bogárrá változva azzal szembesült, hogy téglák közé, a falba született újjá?

Mert van ilyen, én se gondoltam volna:

“Ilyen és ehhez hasonló esetek tavasszal igen gyakoriak. De csak tavasszal, maximum kora nyáron.

Ha a kaparászás 1 adott pontból jön, és tömör téglafalról van szó, akkor minden bizonnyal cserebogár okozza.”*

Vidám pajor korában mit sem tudva az őt körülölelő Föld kegyetlen valóságáról, a talaj ölelésében és védelmében a gazdaasszony legnagyobb bosszúságára önfeledten (amennyire egy pajor képes az önfeledtségre) rágcsálta a gyökereket.

Fejlődött, nőtt, tanult, mert érezte, hogy ennél többre hivatott. Egyre erősebb volt benne az érzés, hogy neki a föld már kevés, már terhes. Nedves és neha kemény, esetleg hideg.

  • Ki kell törni innen! – jött az elhatározás pajor nyelven – de előbb pihennem kell egyet.

Sok fejlődés sok energiát emészt fel, érthető. Egy utolsó alvás, álom, szendergés a föld alatt.

Véget ért a mély álom, ez egy igazi új kezdet.

  • Új élet, új én! – visszhangzik a kemény kitin – kobakban.

És elkezd ásni, fel és ki innen. Ez a talaj már többet nem adhat neki. El kell menni, vagy még jobb – repülni innen! Elég a magányból!

Ás és ás és ás. Kitartó ásás után jön a felismerés – nem halad semerre. Kemény, megformázott kőbe ütközik mindenütt, akárhova fordul.

Mind hiába az új test, az ásó-erő. A sok tanulás, a jobbá válás, ha téglák, falak közé születik ujjá.

A tartalékolt erő elfogy, a sercegés a falból egyre halkabb és egyre ritkább. Kimúlik végül és a világ nem ismerheti meg ezt a pompás cserebogarat.

És mi a tanulság? Szegény bogárnak már semmi. De nekünk?

Ha megújulunk és fejlődünk, próbáljunk meg nem falak közé újjászületni.

 

 

*forrás: https://www.abatox.hu/rovarirtas-cikkek/kaparaszas-a-teglafalban

 

Schnörch Dániel
Author: Schnörch Dániel

Schnörch Dániel vagyok, Budapesten születtem 1984-ben, ahol a mai napig élek, immár feleségemmel és kisfiammal. Egy multinacionális cégnél dolgozom ügyfélelégedettség területen. Szeretek kertészkedni, amióta lehetéségem van rá. Nyáron szeretek motorozni, pár napos belföldi túrákat csinálni. Szoktam barkácsolni és imádok főzni – egyszóval alkotni. Minden új technológia lenyűgöz, szeretem a különleges megoldásokat, egyedi dolgokat.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Remek alkotás. Bevallom utálom a cserebogarat és nem szívesen kezdtem a mű olvasásába, de nagyszerű a mondanivalója, örülök, hogy olvashattam. „Ha megújulunk és fejlődünk, próbáljunk meg nem falak közé újjászületni.” Így legyen!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A kék virágos csésze

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A tárgyak lelke című antológiájában jelent meg.   A nagyszünetben a szertárba mentem a kék virágos porceláncsészével, amit eddig

Teljes bejegyzés »

Napfogyatkozás

Száguld… fut a vágy, rohan az akarat, át a városon, betöri az ablakot, ki a falakat, leül nálad, s kérdően néz rád: Figyelsz te? Gondolsz-e

Teljes bejegyzés »

Anyám illata!

Anyám illata! Nem használt drága parfümöt, mégis neki volt a legfinomabb illata! Ha átölelt, s mellkasába fúrtam síró arcomat, illata megnyugtatott, ő volt a biztonság

Teljes bejegyzés »

Vizet, hidat védelmezek

Edit Szabó : Vizet,hidat védelmezek „Esik eső ködös zápor „, Szent János szobrát ott látod, országoknak védőszentje, akit ma is megtisztelnek. Papként élte az életét,

Teljes bejegyzés »

A fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Bagoly mondja

Edit Szabó : Bagoly mondja Bagoly mondja verébnek, hogy most csendet kérek, nappal alszom és éjjel vadászatra térek. Fészket rakhat madárka, mindenki magának, élni akar

Teljes bejegyzés »