Letörölném arcodról az összes könnyet,
mosolyt csalnék rá, mert az élet úgy könnyebb.
Örömtáncot járnék, ha boldog lehetnél,
ezzel engem is elégedetté tennél.
Úgy szeretném, és rá oly annyira vágynék,
hogy ne legyen fejed felett mindig árnyék,
süssön rád éltető nap drága sugara,
jöjjön el végre a derű a borúra.
Elűzném a sok bánatfelhőt messzire,
visszacsempészném napot a kéklő égre,
ragyogjon reád mindig, öleljen körbe,
hagyjon el bánat, szomorúság örökre.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
