Jutkának
mottó: „Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
Cserebogár, sárga cserebogár!”
(Petőfi Sándor: Szülőföldemen)
kiből lettem, kinek lettem „csere” bogár…
lássuk csak, kinek is neveztél, hogy is szólítottál meg engem leveleidben annak idején:
Fürtösfejű, Ribizlifejű, kis fürtös Ribizlikém…
Gábor, Drága Gábor, Gáborkám, drága Gáborkám, aranyos Gáborkám, Gabika, Gábris…
Drága, Drágám, Drága Szívem, Kedvesem, Drága Szerelmem…
Édes, Édesem, Édes Gábor, Édes Drágám, Drága Édesem, Édes Egyszálam, Egyszál Gáborkám, mein Gelibter, Édes Kedvesem…
Bogárszemű, Szivárványszemű Édes Gáborkám…
Picurka, Picuri, Picurkám, Drága Picikém, édes Picikém, Drága, Pici Gábor, Pici Gáborkám, Drága Kicsim, Drága Kicsikém…
Édes, Icur, Picur Maszat Nyuszikám, Nyuszifejű, Drága Nyuszika, Nyuszim, Nyuszikám, Édes Kis Buta Nyuszi, Szerelmes, Édes, Pici Nyuszikám, Drága, Szép Nyuszikám, Nyuszisom, Drága Nyuszikám…
Édes Egyszál Maszatosom, egyszál Maszatom – Gáborkám, Maszatkám, Édes Pici, Nyuszinak is beillő Maszatom, Drága Egyetlen Maszatos Gáborkám, Drága Szerelmem, Picikém,
és végül a Credo mindezek és mindenek ellenére és után (1975.10.):
„kedves Gábor! … Igazán csak Te voltál igaz. Az összes többi hazugság volt.”
(egymásközt szólva: alighanem ez is…)
1977.07.19. (21 évesen)
illusztráció: Gramofon Online / Cserebogár, sárga cserebogár
zenei aláfestésként: Paul Anka – You Are My Destiny – Live (youtube.com)
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
az eredeti dalszöveg (1958.):
You are my destiny, you share my reverie,
You are my dream come true, that’s what you are.
You are my destiny, you share my reverie,
You are my dream come true, that’s what you are.
You share my sweet caress, you feel my loneliness,
You are my dream come true, baby that’s what you are.
Heaven, I love you so,
The emptiness can’t take your love from me.
I stay alone and think of you.
You are my destiny, you share my reverie,
You’re more than life to me, that’s what you are.
Heaven and heaven alone
Can take your love from me.
Cause I’d be a fool to leave you
And a fool I’ve never been.
You are my destiny, you share my reverie,
You are my dream come true, that’s what you are.
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
Hát, nem tudom, talán a szülő, nagyszülő kedves, becéző szavai igazak voltak.
Szeretettel: Rita
hát, ez egy igen régi írás, és az idézett becéző az akkori, a nagy kamasz-szerelem „alanya” volt annó, katonakoromban…