mondd, te mit választanál? mondd, te kit választanál?

kérdés neked, olvasóm…                                

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) éves korára érik be,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) éves korára épül le.

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen koravén,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen gyermek-én,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen telivér,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen úgy érzi, menni kén,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évet is letagad,

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évvel is arat,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen, mint te is,

örül, és 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen tesz is,

 

van, aki 20 (30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, …) évesen nem számol az idővel, a korral,

mert „Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!” *

 

mondd, te mit választanál?

mondd, te kit választanál? **

2024.07.01. (68 évesen)

 

*     Vörösmarty Mihály: A vén cigány

**  Bródy János: Te kit választanál


 

illusztráció: Vorosmarty_A_ven_cigany_K721_I_176.pdf (mtak.hu)

további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress

blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

 


 

Ivántsy Gábor
Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a mindent, de mi a semmiben hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »