József Attila aktuál

Keresek valakit

Teltház van az összes hotelben
személyzetre én meg nem leltem
zárva az éttermem.

Keresek valakit s nem tudom, ki az?
Jelentkezők dohognak, tűnik a tavasz
a bérezés a panasz.

Csábító bérrel hirdetek egyre,
keresek valakit az étterembe.
érdeklődés enyhe.

Érdeklődők kopognak – majd elapadnak:
A munka láttán messzire szaladnak –
dolgozni nem akarnak.

Beugróst nyárra, ha találok,
Szezon végén akkor majd bezárok,
Ősszel bezárok.

Felveszek bárkit az étterembe,
Tovább nem várok értelmesre,
dolgozhat bárki az étterembe.

Mandel Imre
Author: Mandel Imre

Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van. Ez nem művészet, ez trauma fermentálva.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Érdekes sorok. Igen, talán a nyáron van a legnagyobb igény, de egy hangulatos, jó étterembe érdemes más évszakban is betérni, főleg, ha van kivel.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »