Boldogságban szeretetben

Boldogságban szeretetben

 

Hajdan bátran léptem be az óvoda kapuján,

elkísért engem a bátyó, anyukám, s apukám.

 

Egy mesebeli kastélynak a falai között,

a sok pici szorgos méh már vidáman zümmögött.

 

E csodálatos házikóban mindig álmodtam,

a varázslatos kuckóiban vígan játszottam.

 

Boldog szeretetben telt itt el minden perc, s óra,

tündérek tanítottak engem a szépre, s jóra.

 

Gyakran mondták nekem „Te vagy a tündöklő virág,

veled színpompás, mesés ez a gyönyörű világ”.

 

Ők voltak velem és büszkén fogták a két kezem,

verseket, mondókákat gyakran kántáltak nekem.

 

Eljött az idő most indulnom kell a nagy útra,

mindig dobogó szívvel gondolok majd a múltra.

 

A felkavart portól könnyes lett mind a két szemem,

lelkem ujjong és figyel, mert ti itt vagytok velem.

 

Én nyíltam, s cseperedtem rózsaszínű bimbóban,

én itt vagyok hát a sok-sok pink színű sziromban.

 

Én itt leszek nektek, mint piros szegfű és rózsa,

megyünk együtt a napsütésben, jéghátán, s hóban.

 

Huncut világ tud meg, hogy Letti egy vidám kislány,

hisz őseivel örökké repül egy nagy hintán.

 

                                               Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A piros autó

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Falvak, városok című kötetében jelent meg Szentendréről. A piros autó Bozont, a puli megáll az útelágazásnál, hátrafordul és várakozóan néz.

Teljes bejegyzés »

Álarc

Késő őszi délután van, és már alkonyodik, amikor a buszra felszállva helyet foglalok egy idősödő asszony mellett. A jármű szinte teljesen megtelik, mire a busz kihajt

Teljes bejegyzés »