Boldogságban, szeretetben

Boldogságban, szeretetben

 

Hajdan bátran léptem be az óvoda kapuján,

elkísért engem a bátyó, anyukám, s apukám.

 

Egy mesebeli kastélynak a falai között,

a sok pici szorgos méh már vidáman zümmögött.

 

E csodálatos házikóban mindig álmodtam,

a varázslatos kuckóiban vígan játszottam.

 

Boldog szeretetben telt itt el minden perc, s óra,

tündérek tanítottak engem a szépre, s jóra.

 

Gyakran mondták nekem „Te vagy a tündöklő virág,

veled színpompás, mesés ez a gyönyörű világ”.

 

Ők voltak velem és büszkén fogták a két kezem,

verseket, mondókákat gyakran kántáltak nekem.

 

Eljött az idő most indulnom kell a nagy útra,

mindig dobogó szívvel gondolok majd a múltra.

 

A felkavart portól könnyes lett mind a két szemem,

lelkem ujjong és figyel, mert ti itt vagytok velem.

 

Én nyíltam, s cseperedtem rózsaszínű bimbóban,

én itt vagyok hát a sok-sok pink színű sziromban.

 

Én itt leszek nektek, mint piros szegfű és rózsa,

megyünk együtt a napsütésben, jég hátán, s hóban.

 

Huncut világ tud meg, hogy Letti egy vidám kislány,

hisz őseivel örökké repül egy nagy hintán.

 

                                               Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »