Életem iskolája
Bátran ültem be egykor én az iskolapadba,
cseperedésemnek akkor volt a legszebb napja.
Fényesen csillogott egy szép, díszes osztályterem,
„Barbara hát elsős lettél” – sokan mondták nekem.
Az ujjaimmal mutattam, hogy hány éves vagyok,
Mellettem halkan kuncogtak is ezért a nagyok.
A számok világában gyakran törtem a fejem,
így történt meg, hogy felszabadult mind a két kezem.
Itt tanultam meg magyarul írni és beszélni,
gyakran biztattak, mond helyesen meglásd megéri.
A mesék és mondókák csodálatos világa,
mutatta az utat a varázslatos világba.
Betűkből, szavakból alkotott mondák, s regények,
versekben éltek szép magyar leányok, s legények.
Kíváncsian lapozgattam az olvasó könyvet,
számomra szerkesztették azt híres, neves bölcsek.
Az idő sodrásában én itt nagyleány lettem,
köszönetem mindazoknak, akik hittek bennem.
Kedves nevelők, tanárok, tanítók, s mesterek,
Szívemben, s lelkemben örökké cseng majd nevetek.
Fáradhatatlan, s töretlen volt minden tettetek,
ti varázsoltatok mesés órákat és perceket.
Eljött az idő, most elindulok a nagy útra,
nekem jövőm és jelenem az iskolám múltja.
Ballagok csak ballagok, mert csodás itt minden perc,
itt marad ezer emlékem, mely sok száz titkot rejt.
Számomra a nagyvilágban van egy ékes kunyhó,
benne őseim alkotása, a sok kis kuckó.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.