Életem iskolája

Életem iskolája

 

Bátran ültem be egykor én az iskolapadba,

cseperedésemnek akkor volt a legszebb napja.

 

Fényesen csillogott egy szép, díszes osztályterem,

„Barbara hát elsős lettél” – sokan mondták nekem.

 

Az ujjaimmal mutattam, hogy hány éves vagyok,

Mellettem halkan kuncogtak is ezért a nagyok.

 

A számok világában gyakran törtem a fejem,

így történt meg, hogy felszabadult mind a két kezem.

 

Itt tanultam meg magyarul írni és beszélni,

gyakran biztattak, mond helyesen meglásd megéri.

 

A mesék és mondókák csodálatos világa,

mutatta az utat a varázslatos világba.

 

Betűkből, szavakból alkotott mondák, s regények,

versekben éltek szép magyar leányok, s legények.

 

Kíváncsian lapozgattam az olvasó könyvet,

számomra szerkesztették azt híres, neves bölcsek.

 

Az idő sodrásában én itt nagyleány lettem,

köszönetem mindazoknak, akik hittek bennem.

 

Kedves nevelők, tanárok, tanítók, s mesterek,

Szívemben, s lelkemben örökké cseng majd nevetek.

 

Fáradhatatlan, s töretlen volt minden tettetek,

ti varázsoltatok mesés órákat és perceket.

 

Eljött az idő, most elindulok a nagy útra,

nekem jövőm és jelenem az iskolám múltja.

 

Ballagok csak ballagok, mert csodás itt minden perc,

itt marad ezer emlékem, mely sok száz titkot rejt.

 

Számomra a nagyvilágban van egy ékes kunyhó,

benne őseim alkotása, a sok kis kuckó.

 

                                                               Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »