Nagyapa

Nagyapa

 

Rosszkor született, rossz helyre, mikor több mint 110 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot.

Cserébe olyan őserővel ruházta fel a természet őt és korosztálya legtöbb tagját, amit csak irigyelhetünk.

Az évszázad, ami neki adatott, bővelkedett szörnyűségekben, megpróbáltatásokban, aki gyenge volt, kevés esélye volt az életben maradásra.

Mai életünkből nézve elképzelni sem tudjuk, amit végigéltek.

A kiskorú fiatalként gyárban letöltött tizenkét órás munkát, vonatozás haza a tanyára, ha járt egyáltalán vonat, mindezt azért, hogy mamának pénzt tudjanak hazavinni.

Kaliber Gyár, Sörgyár, Hizlalda – Nagyapa itt szerzett életre szóló élményeit apró gyerekként kikerekedett szemmel hallgattuk, a szavak furcsaságán morfondírozva, mert érteni nem értettük jelentésüket.

Megosztó ember volt. Sokan nem szerették.

Miért nem?

−Óra és kazánkovács− mondták.

−Mindenhez is ért, mondaná a mai városi szleng.

Mindenhez, és ennek hangot is adott.

Nem volt olyan szomszédja, akivel össze nem veszett volna.

Bármikor, bárki kaphatott tőle életvezetési tanácsot, ha nem szeretett volna, akkor is.

Bárhogy menekültünk, mi is megkaptuk.

Nem voltam kivétel én sem.

Magánéletem abszurd történéseit következőképpen kommentálta:

−Hát, Lányom! A házasság üzlet. Van jó üzlet és van rossz üzlet.

És Te, Lányom, nagyon rossz üzletet kötöttél!

Menj férjhez, mert 30 után már nem kellesz senkinek. −

Mindjárt ötletekkel is megtámogatta a tanácsot:

−Itt van például a Jancsi ( Jóska, Pista stb…nem kívánt törlendő ) Milyen rendes gyerek.-

Általában itt váltottam futólépésre.

Csak több mint fél évszázad elteltével jöttünk rá, hogy (majdnem) mindenben igaza volt.

Volt nekünk számtalan közös projektünk, bár ez a kifejezés még ki sem volt találva.

A teljesség igénye nélkül:

−Pálinkafőző javíttatása üvegtechnika műhelyben.

−Vipera kenőcs beszerzése reumára.

−Szőlészeti szakkönyv felkutatása.

−Rézgálic beszerzése.

−Cseresznyetermésnek vevők felkutatása.

−Farmernadrág vásárlása az Ecseri Piacon.

Ez utóbbi ugyan nem volt sikeres akció, de legalább megpróbáltuk.

Mindazok, akik hozzám hasonlóan az ötvenes évek gyermekei és 1960−70 között voltak kamaszok, tudják, miről beszélek.

Minden kamasz farmernadrágban szeretett volna járni, nálunk akkor ez elérhetetlen volt.

Jól értesültek szerint az Ecseri Piac volt a csodahely, ahol nem kevés pénzért, némi szerencsével be lehetett szerezni.

Miután a családtagok közül ezen a varázslatos helyen csak nagyapának volt helyismerete, megszületett a családi döntés, ketten induljunk nadrágnézőbe.

Nagyapa nem is értette teljesen a problémát.

−Hogy mit? Azt az ócska cejg nadrágot? Minek?- De azért jött.

A nagy kaland azonban meglehetősen rövidre sikerült.

Némi tudakozódás és eredménytelen téblábolás után csalódottan és nadrágvásárlás nélkül távoztunk, főleg miután a várható vételár is kiderült.

Nagyapám körülbelül úgy nézett rám, mint akinek nincs ki a négy kereke.

-Ennyi pénzt?

-Azért az ócska vászon melósruháért? Soha.

Így nem lett nekem farmernadrágom.

Nagyapa vállalkozó típus volt, mondanánk ma.

Ezzel csak az volt az aprócska baj, hogy abban a korban ez nem érdem volt, hanem büntették.

Nála mindig volt valami eladó:

−Cseresznye.

−Autó alkatrész.

−Tejföl− túró.

−Vaságysodrony.

−Réz ágy.

−Összecsukható kerti szék.

−Házi bor.

És minden más.

Sírni, csak egyszer láttam.

Egy nyári vasárnap látogattam és legnagyobb megdöbbenésemre egyedül darabolta a paprikás csirkének valót.

Ekkor tudtam, meg hogy nagymama kórházba került és nagy a baj.

Összeszorult torkom nem jó előérzetet sugallt.

Fél év múlva elvesztettük Nagymamát.

Halálukkal a biztonság, a feltétel nélküli szeretet, a gondoskodás foszlott szét.

Mindennapjainkban az óta is benne élnek, szemmel tartanak bennünket az örök hazából, és lélekben velünk vannak minden nap.

Hagymási Klára
Author: Hagymási Klára

Az Irodalmi Rádió szerzője. Kapcsolatom az irodalommal születésem óta tart, mivel magyar nyelv és irodalom szakos tanár anya gyerekeként nőttem fel. Gyakran hallottam gyerekként, unalmasabb óráimban: – Miért nem olvasol inkább? Ülj le és olvass! Mivel jó gyerek voltam, olvastam és olvasok azóta is. A könyvek hőseit magamban barátokká fogadtam. Olvasmányélményeimben hosszasan benne éltem, gyakran sajnálva, hogy ki kell onnan lépni a valóságba. Kapcsolatom a könyvekkel különleges. A hozzám tartozó ingóságok tetemes hányada könyvből áll. Hiszem, hogy a művészetek jelenethetik a reményt, kiutat nem túl barátságos jelenünkből. Megtiszteltetés számomra, ha szerény eszközeimmel részt vehetek ebben az útkeresésben.

Megosztás
Megosztás

4 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »

Valamikor

Valamikor   Valamikor ismertél, Valamikor kedveltél, Valamikor öleltél, S valamikor szerettél.   Valamikor csókoltál, Valamikor hű voltál, Valamikor szóltál, S valamikor suttogtál.   Valamikor bújtál,

Teljes bejegyzés »