Idézet Régész naplójából:
Sokszor tűnődőm el bajtársaimon, kik lehetnek, lehettek valójában. Főleg ilyenkor, amikor a hirtelen felrántott táborunkban pihenünk. Alszanak, azaz Bogaras csak próbál úgy tenni. A „rubin” rá ható negatív mellékhatása, hogy nem tud aludni. Számos előnyös képességek mellett neki ezzel az átokkal kell szenvednie. Szerintem bárki beleőrülne, nemhogy ő. Vajon a háború előtt, hogy hívták őket? Sohasem szólítottuk valódi nevünkön egymást, a kódnevek, amiket kaptunk, belénk égett. Mi lehetett a foglalkozásuk? Van-e, azaz volt-e családjuk? Sohasem kérdeztem őket, ahogyan ők sem engem. Elemek voltunk csak, a politikusok harci bábjaiban. Hogy ki kezdte? Ki tudja? És ezt már nem is tudjuk meg. Csak azt, hogy mára vége van mindennek. Vesztettek, ahogyan akaratuk alatt mindenki más is. A mi nagy csapatunkból is már csak négyen maradtunk. Biztosan vannak még mások is, de hetek óta menetelünk és semmi. Rangomnak köszönhetően, továbbra is hűségesen követnek a fiúk. Igazi katonák. Nem kérdeznek, csak követnek. Szolgálnak. Talán ez volt a baj amikor ez az egész elkezdődött. Talán, ha egyikünkben is felmerült volna a kérdés, miért pusztítjuk egymást, akkor lehet nem lenne most ez. Most szürke köd mindenfelé, nyoma sincs az élővilágnak, az éjszakában nincs bagoly huhogás, de egy megveszekedett tücsökciripelést sem hallani. A fű nem zöld többé, hanem sárga, a fák betegen sorvadoznak az utak mellett, a víz mely szomjunkat oltaná, többnyire mérgező. Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. A hazámért tettem mindent, ahogyan az ellen is a sajátjáért. Kérdések nélkül pusztítottuk egymást, nem érdekelt minket, hogy miért, milyen okból, csak törtünk előre, és gyilkoltunk. Baka, aki most az igazak álmát alussza, biztosan élvezte is, igazi keményfejű proli, de mind azok voltunk a parancs nyomása alatt. Nem tudom ő mi lehetett a háború előtt, de nem tudom elképzelni, hogy ő jól érezte magát akkor a bőrében. Nem úgy, mint Monitor és én. Rokonlelkeknek gondolom magunkat, és ő az, aki képes mások fejébe látni. Ő biztosan tudja, hova vezetem őket most. De nem szól, továbbra is hűen követ. Pedig biztosan tudja, hogy a halálba vezetem őket. Hogy miért? Nem érdekli, az akaratom alá rendelte magát. Elnyomva vele saját magát. Vajon jó ez így?
Régész – 157. nap
Author: Louis Holed
1981-ben születtem Karcagon, nem tudom, van e jelentősége, de ugyanebben az évben debütált a „The Evil Dead” is. Miért emelem ki a bemutatkozásomban? Mert számomra egy meghatározó mű, és ezzel el is árultam vonzalmam a műfaj iránt. Gyerekkoromban rengeteget olvastam, akkor alakult ki bennem az, hogy valami maradandót alkossak. Az, hogy majd valamikor a nevem visszaköszön egy könyvből, amit a kezemben tartok, az volt a legnagyobb álmom. Jó pár évvel ezelőtt kezdtem el pályázatokra küldeni novellákat, horror műfajában. Így az Irodalmi Rádió által hirdetett pályázat a „Hívatlanok” antológia számomra a 4. nyomtatásban megjelent sikerélmény. Mi a következő célom? Egy horror regény, ami csak az enyém.