Az a kocsi követ minket

Kata és Réka a gimnázium kezdete óta jó barátnők voltak. Mindkettőjük kedvenc tantárgya a kémia volt, így vegyészmérnöki képzésre jelentkeztek. Az első sikeres egyetemi évüket lezárandó a vizsgájuk utáni este elmentek egy rockkoncertre, ahol megismerkedtek két jóképű fiúval, Andrással és Ferivel. A következő napot mind a négyen a Palatinus strandon töltötték. Isteni jól érezték magukat. Egyik medencéből ki, másikba be, kis napozás a kellemes június végi melegben. Réka kicsit le is égett. Ezért nem is bánta, hogy a fiúk másnap csak délután akartak találkozni velük. Úgy egyeztek meg, hogy a fiúk majd telefonálnak, mivel délelőttre, mint mondták „van egy kis dolguk”.

Másnap kettő körül csengett Kata telefonja, hogy fél óra múlva találkozzanak egy óbudai cukrászdában. A fiúk kicsit később érkeztek, majd leültek a lányok mellé sűrű elnézések közepette. Kicsit ziláltnak tűntek, de gyorsan rendeltek egy-egy kólát és a híresen finom süteményekből. Majd András egyszer csak kibökte, hogy a lányoknak segíteni kellene nekik egy ügyben.

­ – Lányok, el kellene velünk jönnötök Feri lakására segíteni pakolni.

­ – Mi? -­ kérdezett vissza Kata.

­ – A délelőtt beszereztünk pár dolgot. Most ott van a lakásban és el kellene helyezni. Utána viszont oda megyünk, ahová akarjátok. Lesz pénz bőven ­- mondta Feri.

­ – Azért ezen még gondolkodunk ­- mondta Réka. -­ Mi éppen csak vagyunk túl egy nehéz vizsgaidőszakon. Most kicsit ejtőzni szeretnénk.

­- Jó persze. Nem sürgős. Ücsörögjünk itt ­- legyintett András a kezével.

­ -Mindjárt jövünk ­- szólalt meg Kata, miközben Réka karjához ért, majd mindketten elindultak a mosdó felé.

­ – Azért ez elég furcsa. Alig tudunk róluk valamit és máris egyikük lakására hívnak minket, ráadásul pakolni -­ mondta halkan Rékának már bent a mosdóban.

-­ Figyelj csak, mintha ők is a mosdóba mentek volna! Hallgasd csak miről beszélnek! ­- mondta suttogva Réka.

­ – Szerencsére jól sikerült a balhé, gyorsan el tudtunk iszkolni a bankból. Elég sokat össze tudtunk szedni ­- hallatszott András hangja a vékony fal mögül.

­ – A hülye rendőrök ügyet sem vetettek ránk kint az utcán -­ szólt Feri.

Ekkor Kata határozottan megfogta Réka karját és lábujjhegyen kisiettek a mosdóból a hátsó kijáraton. Szerencsére éppen akkor szállt ki egy taxi utasa. Rögtön leintették a taxit és bevágódtak mind a ketten.

­-  A Fehérvári útra kérem -­ szólt Kata a sofőrnek.

A taxi el is indult a rakpart felé.

­ – Nézd! De ne fordulj hátra! A tükörből! Az a kocsi követ minket. És mintha a fiúk ülnének benne -­ szólalt meg Réka.

­ – Bocsánat! Inkább a Podmaniczky utcába mennénk- ­ szólt határozott hangon Kata a sofőrnek.

-­ Még szerencse, hogy most szóltak. Még fel tudok kanyarodni a Margit hídra ­ – szólt vissza a sofőr, miközben a központ felé kihangosította a lányok beszélgetését. Persze ők ebből semmit nem vettek észre.

­-  Szerinted mi ez az egész? Miféle pakolásról beszélhettek? Meg balhé, meg bank? Csak nem bankot raboltak délelőtt?- ­ tette fel a kérdéseket Réka a végén kicsit nevetve.

A sofőr ezeket a szavakat hallva megnyomta a rendőrségi riasztó gombot. A lányok ebből sem vettek észre semmit.

­ – A Podmaniczky utcában pontosan hová megyünk? – ­ kérdezte határozott hangon a sofőr.

– ­ Majd szólunk, hogy mikor kell befordulni -­ válaszolt Kata.

­ – No jó, jobbra rá tudok fordulni, de ha a Liget felé akarnak menni, akkor az bonyolultabb lesz.

­ – Ja tényleg. A Liget felé mennénk – ­ válaszolt gyorsan Kata.

­ – A suliba akarsz bemenni? -­ kérdezte Réka. ­- Egyáltalán vannak még ott?

­-  Igen. Laci bá ma érettségiztet. Tényleg. Írok neki sms-t, hogy feltétlenül jöjjön le a portára -­ mondta Kata és villám gyors írásba kezdett.

– ­ Nézd, még mindig követnek. Tutira ők azok. Gyanús, hogy miért vagyunk számukra ennyire fontosak ­ – szólt idegesen Réka.

­- Majd gyorsan kiugrunk az autóból, be a portára -­ szólt Kata miközben előkészített egy tízezrest a fizetéshez.

­ – Tényleg, a cukrászdában nem is fizettünk -­ mondta Réka amikor meglátta a pénzt, miközben homlokát törölgette.

­ – Most, hogy mondod. De el kellett tűnünk ­- válaszolt Kata, miközben nagyot sóhajtott. Mindketten szinte remegtek az idegességtől.

Közben a sofőr egyre idegesebben nyomta a rendőrségi vészhívó gombot. Ő is észlelte, hogy egy kocsi folyamatosan a nyomukban van.

-­ Majd kérem, jó előre szóljanak, hogy hol forduljak be ­- szólt jó hangosan hátra a sofőr, miközben éppen a körúton mentek keresztül a Liget felé.

-­ Rendben. Még mehetünk. Majd, ahol a troli befordul. De ne indexeljen túl hamar ­- szólt Kata.

A sofőrnek megütötte a fülét ez a kérés, de jobbnak látta, ha nem reagál rá semmit. Látta, hogy a lányok mennyire idegesen nézik a tükröt. Ismét megnyomta a vészhívót. Majd észrevette, hogy már egy másik kocsi is a nyomukban van. Lehet, hogy ők lennének a rendőrök? ­ morfondírozott magában. Óvatosan, pici mozdulattal tette ki az indexet. Szerencsére alig volt hallható a hangja, a villogásra pedig nem figyeltek a lányok. Befordult.

­-  A bejárathoz közel álljon meg, kérem ­- szólt Kata, majd odadobta az első ülésre a tízezrest és villám gyorsan kilökte Rékát, aki a járdához közelebbi oldalon ült, majd ő is kiszállt. Berohantak az iskola portájára. Laci bá már ott várta őket.

Laci bá a fizikatanáruk volt. Fiatal, csak az utolsó két évben tanította őket és Kata a kedvence volt. Sőt, az érettségi után néhányszor találkoztak is egy-egy sütire, meg beszélgetni.

Közben az utcán egy krimibe illő jelenet játszódott le. A taxi mögött két kocsi is megállt. Az egyikből hirtelen három férfi ugrott ki. Ketten elindultak a lányok felé, míg a másik a mögöttük lévő kocsi felé vette volna az irányt, de az egyszer csak gázt adott és majdnem elsodorva eltűzött. Szerencsére keresztbe nem jött semmi. Látták ugyan, hogy az Andrássy út felé tart, de a rendszámot nem tudták leolvasni. Így mindhárman bementek a portához, ahol felmutatták igazolványukat, majd egyikük megszólalt:

­ – Önöknek sürgősen velünk kell jönniük a Teve utcába, kihallgatásra. Kérem kövessenek! -­ szólt határozottan, miközben az igazolványát mutatta.

A lányok, a portás és Laci bá teljesen elhűltek.

-­ De miért? -­ szólalt meg Kata sírós hangon. -­ Mi nem követtünk el semmit.

­- Kérem, ne húzzuk az időt! A taxi sofőrje jelezte, hogy önöket követi egy autó, amelyben veszélyes bűnözők ülhettek – ­ mondta nyomatékosan a rendőrtiszt.

-­ Úgy hisszük, hogy forró nyomon vagyunk a délelőtt történtek ügyében. Kérem, a tanár úr se akadályozza a munkánkat. Fel kell vennünk a lányok vallomásit! Ugye nem akarják, hogy megbilincseljük önöket? -­ miközben elővette a bilincset és fejével intett az autó felé.

­ A lányok erre engedelmesen kifelé mentek, miközben Kata visszaszólt Laci bának, hogy majd elmesél mindent.

A portás csak nézett utánuk. Laci bá ki is ment az utcára és nézte, ahogy a lányok beültek az autóba, majd elhajtott velük.

Az autóban Kata szólalt meg először.

-­ Kérem, addig is amíg beérünk, elmondanák nekünk, hogy mi ez az egész!

­ – Mindjárt ­- szólt az a tiszt, aki az előbb a bilinccsel fenyegetőzött.

Közben a lányok hallották, amint a sofőr melletti ülésen ülő tiszt leadja a jelentést, miszerint most bevisznek két lányt, akik nagy valószínűség szerint kapcsolatban lehettek a délelőtti rablást elkövetőkkel. De sajnos a valószínűsíthető tetteseknek sikerült elmenekülniük. Közben meg is érkeztek. A lányokat két tiszt felkísérte egy első emeleti szobába. Kérték, hogy üljenek le és legjobb tudásuk szerint válaszoljanak a feltett kérdésekre.

-­ Mióta ismerték a két fiút? ­- szólt az első kérdés.

Főleg Kata beszélt. Elmondta, hogy két napja ismerkedtek meg egy koncerten, majd másnap strand és ma a cukrászda, ahonnan azért jöttek hirtelen el, mert a mosdó falán keresztül furcsa beszélgetést hallottak tőlük.

-­ És mi volt a tervük? -­ kérdezte szigorúan a tiszt.

­- Csak szerettünk volna eltűnni onnan és tőlük. Először azt gondoltam, hogy hazamegyünk hozzánk a Fehérvári útra, de amikor észrevettem, hogy követnek minket, nagyon megijedtem. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy inkább az iskolához kellene mennünk. Ott könnyebben ki tudunk ugrani a taxiból és bemenni egy védett helyre. Továbbá ne tudják meg a lakcímemet -­ kezdett Kata remegő hangon beszélni. Réka viszont csak bólogatni tudott.

-­ Ezt nagyon jól tette ­- helyeselt a tiszt. ­- És ön, hogy gondolkodott a dologról?- ­ fordult Réka felé.

Azonban Réka nem tudott válaszolni. Sokkos állapotba került. Látszott, hogy csak kapkodja a levegőt. Vizet kértek neki. Ivott, majd megpróbálta összeszedni magát. Mondták, hogy lélegezzen mélyeket. Végül megszólalt.

-­ Döbbenten figyeltem a visszapillantó tükörből, ahogy a két fiú követ minket. És azok a furcsa szövegek a mosdóban a pénzről. Rögtön megértettem, hogy Kata miért változatott útirányt -­ mondta Réka nagyokat sóhajtva.- Közben megszólalt Kata telefonja. A mamája kereste.

­ Kérem, gyorsan intézze el! ­ mondta a nyomozótiszt Katának.

­ – Anya, majd visszahívlak -­ szólt bele Kata, majd letette.

A nyomozók egymásra néztek. Majd egyikük megszólalt.

-­ Megvan valamelyik fiú telefonszáma, ugye? Persze, hát, hogy beszélték volna meg a mai randevút. Próbálja meg felhívni őket ­ utasították Katát.

-­ És beszéltessem, hogy be tudják mérni? -­ kérdezte Kata.

-­ Igen. Hangosítsa ki! És el ne mondja, hogy hol van!

­- Halló -­ szólt bele Kata a telefonjába.

-­ Szia. Miért tűztetek el hirtelen? -­ hallatszott András vádaskodása.

­- Üzenetet kaptam anyától, hogy a nagyi hirtelen rosszabbul van.

­- Ezért vágtátok magatokat taxiba?

­ – Igen, sietnem kellett. De látod, felhívtalak.

– De ti egy iskolába mentetek be.

-­ Igen, mivel van ott egy kicsi magánklinika. Ti hol vagytok? – ­ kezdett kis kezdeményezésbe Kata, de a nyomozótiszt jelezte, hogy fejezze be a beszélgetést.

-­ Az most mindegy. Majd a napokban kereslek titeket. És Rékát is üdvözöljük.

­- Jó, ennyi elég is lesz. Tényleg beteg a nagymamája? ­- kérdezte a nyomozótiszt.

­– Nem. Sajnos már sok éve meghalt. De valamit mondanom kellett ­ válaszolt Kata.

-­ OK. Ügyes volt -­ dicsérte meg Katát a nyomozótiszt, majd kollegája felé fordult, aki a számítógépen a cellainformációt kereste. -­ Merre lehetnek?

­- A zajokból ítélve vonaton ülhetnek és dél felé mennek ­- válaszolta.

-­ Akkor ki kell adjuk a körözést arra vonalra. Valószínűleg a Nyugati pályaudvaron szállhattak fel valamelyik vonatra. Tehát az autót ott tehették le. Meg kellene azt is nézni, hogy van-e ott olyan autó, amely szabálytalanul parkol ­- adta ki a tiszt az utasításokat.

­- Kérem, most már elmondanák nekünk, hogy mivel gyanúsítják őket? ­- kérdezte félve Kata.

-­ Igen, persze. Bankrablás volt délelőtt a Széll Kálmán tér közelében. Két fiatal férfi símaszkban. A biztonsági őrt leütötték, fegyverrel hadonásztak, gyorsan összeszedték a pénztárban lévő pénzt és távoztak. Mire a rendőrség kiért már eltűntek -­ vázolta röviden a történteket a tiszt.

­ – De miért minket fogtak el és hoztak ide? Hiszen mi erről nem is tudtunk ­- szólt közbe Réka.

­ – Riasztottuk a taxisokat is, hogy amennyiben bármi gyanús dolgot észlelnek, értesítsenek minket. Ezt ők könnyen meg tudják tenni a taxiban lévő pánikgombbal. Az önök beszélgetése azonnal feltűnt a sofőrnek. Ki is hangosította a beszélgetésüket és többször is megnyomta a pánikgombot.

­- És ezt mi észre sem vettük -­ szólt közbe Kata. -­ Nem is sejtettük, hogy mibe csöppentünk.

­ – Nagyon jól tették, hogy a cukrászdában leléptek. És végül ez vezetett minket nyomra. De még azért ténylegesen el kell őket fognunk. Kellene róluk fantomrajzot készíteni ­- mondta a tiszt.

­-  Szerintem nincs rá szükség ­ szól közbe Réka. Én készítettem pár fotót a strandon. Szerintem ők észre sem vették. Nézze!

­ – De hisz ez remek -­ lelkendezett a tiszt és elkérte Réka telefonját.

­ – A szegedi gyorson vannak -­ szólt közbe a másik nyomozó. -­ Nem dobták el a telefonjukat. A fényképeket rögtön küldöm az összes közbenső állomásra. Megvárhatják, amíg ideszólnak, hogy elkapták őket.

­-  A nyomravezetői díjon majd a taxi sofőrjével osztoznak ­- szólt a nyomozótiszt.