November első hetében még lehet jó idő? Igen. Így döntött hét tanár, és megkérték Klárikát, szervezzen egy utat Lengyelország szent helyeire az őszi szünetben. Akkor még reménykedtek, hogy lesz őszi szünet 2022-ben. Sikerült lefoglalni a szállásokat, befizették az előleget a kisbuszra. Ekkor jött a hír: mégiscsak iskolába kell járni a gyerekeknek, a tanároknak pedig tanítani.
– Mit tegyek? – töprengett Klárika. Częstochowa, Krakkó, Zakopane olyan szép helyek! Biztos találok embereket. Így is lett. Három héten belül összejött a csapat, méghozzá saját lakóhelyéről. Pedig nem volt könnyű döntés, ugyanis Mindenszentek ünnepe és halottak napja beleesett a tervezett öt napba – Ekkor szokott lenni az őszi iskolai szünet. A család mondogatta: Ilyenkor a temetőbe szoktunk menni. De egy kis változtatással mindent meg lehet oldani. Mindenki az utazás előtt vitte ki koszorúit a temetőbe, előbb gyújtott gyertyát elhunyt szerettei emlékére.
Október 31-én sofőrünk már 5:45-től elkezdte összegyűjteni az embereket. Sikerült Gyöngyösre, a ferences templomba érni a 7 órai szentmise kezdetére. Utána Kamil atya megáldotta a csoportot és mikrobuszt. Salgótarjánon keresztül elindultak Zakopane felé.
Sajnos a Dobsinai jégbarlang környékén a motor túlmelegedett. Még szaga is volt és lelassult a 9 személyes kisbusz, mert nem bírta az emelkedőket. Kicsit pihentették. Arra jött egy magyar rendszámú autó, megállították. Tanakodtak, mit tegyenek. Végül felhívták a gyöngyösi Autószöv bérbeadót. Azt mondták, mehetnek tovább, de egy szervizben ki kell venni a rossz információt az elektronikából. Így csak nagyon lassan tudtak haladni. Szlovákiában nem segítettek nekik a nehezen megtalált Fiat szervizben. Másnap ünnep volt, Mindenszentek, így ezt az ügyet szerdára hagyták.
Szerencsére déltől már szép napos idejük volt, és gyönyörködtek az őszi tájban, nem hagyták magukat lehangolódni: Istent dicsőítő dalokat énekeltek. Hiszen Ő a segítség minden probléma megoldásában. Csigalassúsággal haladva terv szerint este 8-ra megérkeztek, de Zakopane kimaradt. Pedig milyen szép lett volna…. Erősen elkezdtek imádkozni, hogy hazafelé jövet pénteken jó idő legyen, és meg tudják nézni ezt a szép üdülőhelyet. A Promień zarándokházban a Łagiewniki városnegyedben kényelmes, meleg 2 ágyas szobákban voltak elszállásolva. Minden szobában volt vízforraló, és volt egy közös kis konyha gáztűzhellyel, mikróval és hűtőszekrénnyel.
Krakkóban, Lengyelország második legnagyobb városában nem mindennapi élmény a városnézés. Krakkó 1795-ig hivatalos lengyel főváros volt. A Visztula folyó partján fekszik ez a szépséges város. A magyaroknak és a lengyeleknek három közös királyunk is volt: Nagy Lajos, Báthory István és Ulászló. A lengyel nép nagy szeretettel beszél Szent Jadwiga (Hedvig) magyar származású királynőről is, Kedvességéről, jóságáról a mondákban is megemlékeznek.
Mindenszentek napján az Irgalmasság Anyja Nővéreinek kolostori templomában kezdték a napot 7 órai szentmisével. Itt található a híres Irgalmas Jézus kép, melyet maga Jézus kért megfesteni a lengyel Fausztina Kowalska nővér, az Isteni Irgalmasság titkárnője által 1931 februárjában. A kép Jézust mint feltámadt Üdvözítőt ábrázolja. Az első ábrázolások Fausztina nővér látomása alapján készültek. Így ír erről Naplójában:
– Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. … Kis idő múlva azt mondta Jézus: “Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned.” Több festőt is megihletett a látomás. A krakkói képet, mely most is a templom falán függ Adolf Hyla festette 1943-ban. A kép alatt Fausztina koporsója állt, mellette pedig a nővér szobra és ereklyéje. Ezen a helyen mindig sokan imádkoznak, megérintik vagy megpuszilják az ereklyét. Még imakéréseket is dobnak be egy ládikóba, amelyekért majd a szerzetes nővérek imádkoznak.
– A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára – kérte Jézus Fausztina Naplója 570. oldalán. Amennyire a programjuk engedte délután 3 órakor mindig kérték Isten irgalmát az egész világ számára Jézus kérése szerint.
2002-ben II. János Pál felszentelte az újonnan épített hatalmas bazilikát, de a hely már azelőtt is mozgalmas zarándokközpont volt. Reggeli után ellátogattak az Isteni Irgalmasság bazilika alagsorában található Szentek Közössége magyar kápolnába, mely elsőként készült el a többi öt nemzet kápolnája előtt. 2004-ben szentelte fel Erdő Péter bíboros a Magyar Püspöki Kar többségének jelenlétében. A kápolna 50 négyzetméternyi mozaikfelületén 70 magyar, lengyel és közös európai történelmünk fontos szentjei, boldoggá avatottjai láthatók. Puskás László kárpátaljai görög katolikus lelkész, festőművész alkotásai. Az itt látható szentek a megdicsőült egyház tagjai, akik segítenek abban, hogy népeink keresztény hitüket megőrizhessék és továbbadhassák. A kis csoport itt imádkozta el a magyar-lengyel barátság megerősítéséért az Isteni Irgalmasság rózsafüzért, amelyet szintén Jézus diktált le Fausztinának.
Később megnézték Szent Fausztina nővér szobáját és a kolostor kertjében a szobrát.
Innen Krakkó központjába utaztak. A Jagelló egyetem épületével kezdték, majd Krakkó jelképe, a Mária-templom, a Flórián kapu és a Barbakán következett. A Mária-templom magasabbik tornyából minden órában felcsendülő dallam a város egyik jellegzetessége, amely 1927 óta minden délben a Lengyel Rádióban is megszólal. A világ négy égtája felé fordulva játsszák el. A hejnał legendája szerint a toronyban őrt álló trombitás az 1241-es tatár támadás idején meglátta a város felé közeledő tatárokat és játszani kezdte a dallamot, ám az ellenség nyilasai torkon találták őt és így a kürtszó megszakadt. A hejnał idején minden egyes alkalommal a dallam váratlanul véget ér.
Sajnos ünnep lévén nem volt nyitva a főtéren található Posztócsarnok (Sukiennice), a tér fontos épülete, ahol sok butik található. Csoportunk női tagjai szomorkodtak is emiatt. A főtéren áll a híres lengyel költő, Adam Mickiewicz szobra is. Előtte lengyel fiatalok tüzesen beszéltek, pénzt gyűjtöttek a háború sújtotta ukránoknak. Ezt követően átsétáltak a Wawel várba, megtekintették a reneszánsz stílusú királyi palota udvarát és a székesegyházat. Megcsodálták azt a keresztet, amely előtt szent Hedvig magyar származású királynő imádkozni és Jézussal beszélgetni szokott. Hedvignek nagy szerepe volt a litván nemzet megtérésre vezetésében is. Hedvig királynő szép, fehér síremléke mellett a korlátra magyar színű szalagot tettek. Látták még sok híres lengyel király síremlékét a székesegyházban és felmásztak a Zsigmond toronyba, hogy lássák a Zsigmond harangot. Ez volt legnagyobb harangja az országnak 1999-ig. Az altemplomban pedig megkeresték Báthory István szarkofágját. Kis séta után a Visztula partjára jutottak, és megcsodálták a híres waweli sárkányt, amely öt percenként tüzet eregetett a szájából. Mindenki azon igyekezett, hogy fényképen megörökítse ezt a pillanatot. Visszafelé a Kanonok soron sétáltak végig. Itt lakott egy házban Karol Wojtyla, a későbbi Szent II. János Pál pápa is.
– Krakkó gyönyörű város. Szívesen maradnék még egy napot – mondta a csapat.
A harmadik napot is szentmisével kezdték 8-kor a Szent II. János Pál székesegyház altemplomában. A nagy oltárképen a Szent II. János Pál pápa által szentté avatottak között magyarok is voltak. Nem hagyták ki a magyar vonatkozású helyeket: Szent Kinga és Szent Hedvig kápolnáját. Egy kápolnában látták a lengyelek által nagyon tisztelt csodatevő libanoni Szent Charbel képét és ereklyéjét is. Külön kápolna volt Szent II. János Pál pápának. Lelküket feltöltve elindultak megkeresni egy javító szervizt. A második hely hála Istennek az elromlott régebbi típusú autókhoz is jó javító programmal rendelkezett. A szervizbe belépve Klárika meglátta a falon a hatalmas feszületet és tudta, hogy itt segítséget kapnak. Ilyet még nem láttak: feszület a szerviz falán! De azért rá kellett beszélni őket, hogy vegyék soron kívül az esetet, mert estére Częstochowába kellett érniük. Jó hely volt. Amíg javították, lehetett kávézni.
Délután lett mire indulhattak Miechówba, a “lengyel Jeruzsálembe”. Csak egy kis kitérő volt a Częstochowa felé vezető úton, de megérte. Kívülről renoválták a templomot, de belül sok szépség várt rájuk. Egy Mária-kápolnájában ki volt téve az Oltáriszentség. Az alagsorban gyönyörű faragott keresztúti domborművek álltak, és a Szent Sír kápolna, amely a jeruzsálemi hasonmása. 1162-ben a Miechów-i évkönyv szerint Jaksa griff-címeres herceg, Miechów és a környező területek tulajdonosa zarándoklatra indult a Szentföldre. A legenda szerint a zarándokútról hazatérő Jaksa több zsák földet is magával vitt arról a helyről, ahol Jeruzsálemben a Szent Sír volt. A sír megfelel a bibliai leírásnak: jobb oldalon van a ravatalozó ágy, a sír kis belső terében öt ember fér el, és van egy nagyon kicsi, nagy kővel zárható bejárata. A belső méretek nagyon hasonlóak vagy megegyeznek a jeruzsálemi eredetivel. II. János Pál pápa még pápai rangra emelése előtt gyakran meglátogatta ezt a helyet. 1996. novemberében pedig kis bazilikának nevezte el
A Manopelloi Szent Arc kép is elbűvölt őket. Mindenki azt mondta, érdemes volt odamenni.
Estére értek Częstochowába. Szállásuk a kegyhely mellett volt. Vacsora után átsétáltak a zarándokok imájára, amely 21 órakor kezdődött. (Ma már a Bonum TV-n lehet követni) Az ájtatosság egy elmélkedésből, egy tized rózsafüzérből és Oltalmad alá futunk imából valamint szép Mária-énekekből állt. Ezután leengedik a redőnyt a Szűzanya képe elé. Csodálatos volt érezni a Szűzanya szeretetét. Mindannyiuknak átmelegedett a szíve.
A negyedik napon már reggel 5:15-kor elindultak a szállásról, hogy időben ott legyenek a csodatévő kegykép előtt. Ehhez 4:30-kor kellett felkelni. A kegykép előtt 6-ig énekeltek a lengyelek. (mi magunkban csendben mondtuk a rózsafüzért) 6-kor ismét felhúzták a kép előtti redőnyt ünnepélyes harsonaszóval, és kezdődött a szentmise. Mivel korán mentek, bekerültek a kegykép előtti helyre. Teljesen más érzés ott ülni a Szűzanya kegyképe előtt! A legenda leírja, hogy Lukács evangélista festette a képet egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. A kép Jeruzsálemen, Konstantinápolyon és Belzen keresztül jutott Jasna Góra-ra, a Fényes Hegyre 1382-ben. Ugyanebben az évben bízták meg a magyar pálos rend szerzeteseit a kép őrzésével. Reggeli után megnézték a kincstárat, a Szűzanyának ajándékozott tárgyakat, a Lovagteremben Częstochowa történetéről a kiállítást, és a modern képeket, és a Częstochowai keresztútról szóló festményeket. Sok ezer embert öltek meg itt a németek a II. világháború idején. Ezután a kis csoport elvégezett egy keresztutat, és elimádkoztak közösen egy rózsafüzért a templomban. Habár temetőbe járós időszak volt, mégis aránylag sokan voltak a kegyhelyen. Délután a “lányok” ismét felfedeztek egy boltot és megvették a még hiányzó édességeket és ajándékokat. Klárika a sofőrrel szentségimádásra ment, mert tudták: a sok családi problémára csak Istennél találnak választ. Este ismét elmentek a zarándokok imájára 21 órakor.
Az ötödik nap a hónap első péntekjére esett. A hajnali szentmise után, melyet fel lehetett ajánlani bűneink bocsánatáért, elindultunk Zakopane felé. Nagy szerencséjükre a jó Isten meghallgatta az imáikat. Az előrejelzés ellenére nem esett az eső. Elsőnek megnézték a Fatimai Szűzanya szentélyét, egy csodálatosan szép fából készült templomot, amelyet Szent II. János Pál pápa áldott meg. Az udvarban volt Szűz Mária Szeplőtelen Szívének kápolnája és épp franciául miséztek. A templom mögött gyönyörű keresztúti stációkon sétáltak végig. Később sikló vasúttal felmentek a Gubałówka hegytetőre 1123 m magasra. A kilátóteraszon kicsit üldögéltek. Pazar kilátás nyílt a Tátra hegyvonulatra. Elfogyasztották a szendvicseket, és lementek szétnézni a bazárban. Este hazafelé menet már eleredt az eső, de szerencsésen megérkeztek kb 10 óra körül. Sofőrünk mindenkit házhoz vitt, ő pedig a barátjánál aludt, mivel másnap 9-kor át kellett adni az autót. Mindenki boldog mosollyal aludt el.
Köszönjük Istenünk, hogy velünk voltál utunkon, és segítettél bennünket! – sóhajtott Klárika.
Author: Gardynik Katalin
Gardynik Katalin vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. Hatvanban lakom. Hét évig éltem Lengyelországban is. Mielőtt nyugdíjas lettem, angolt és magyart tanítottam egy hatvani általános iskolában. Gyermekkoromban kedvenc időtöltésem az olvasás volt. Emlékszem, három hét alatt hat könyvet is kölcsönöztem a könyvtárból, hogy elolvassam. Régebben nem gondoltam arra, hogy írással foglalkozzam. Mindig nagyon szerettem utazni, mert utazás közben sok érdekes emberrel találkoztam, gyönyörű helyeken jártam és feltöltődött a lelkem. Anyukám többször mondta: egyszer könyvet kellene írnod az élményeidből. Mikor rátaláltam a pályázási lehetőségre, felcsillant a szemem. Végre van motivációm, hogy rendszerezzem történeteimet! Remélem, más is szívesen olvassa.