Raminak, Dedinek és Majának
erdő szélén nagy a zsivaj, lárma:
ovis csapat érkezett meg mára,
táncra perdül, ordibál mindenki:
minden gyerek a cuccát keresi!
csak a Rami arcán ül a bánat:
húsz gyerekkel ugyan mit csinálhat?
milyen program legyen délutánra?
mindnek lesz majd hatalmas dumája
legyen példul holnapra friss lekvár,
ehhez gyümölcs, cukor, merőkanál,
legyen üst, fa (ami könnyen hasad),
– vigyázz! forró! meg ne égesd magad!
legyen aztán mécses készítés is,
gyertyafénynél lesz a pisilés is,
süssünk finom kakaós csigát is,
ahogy kisült, megehetjük máris!
este van már: kis éneklés, játszás;
sorban állás, mosdás és fogmosás,
ma estére kis kertmozi készül,
aztán mindenki ágyába szédül.
másnap aztán fürdés, csúszda, zsivaj,
vízipisztoly, vízibomba, ricsaj,
kertészkedés, agyagozás is lett,
kár, hogy vége! visznek haza minket!
2024.07.22. (68 évesen)
illusztráció: Demki táborok 2022 – DEMKI
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
