Rózsa Iván: Mohács, 1526
A hazát védték, pedig óriási volt a túlerő…
Úgy érezték mégis, elég bennük az erő.
Vagy nem akartak élni török megszállás alatt:
Jobb még magyar földön halni, igéző pillanat.
Augusztus 29. – gyászos ez a nap kereszténynek:
Keresztelő Szent Jánost is e napon fejezték le…
Véletlen ez az egybeesés vagy törvényszerű?
Az Úr szándékait kiismerni, nem is oly egyszerű.
A Sors könyvében meg volt mindez írva:
Sok asszony és gyermek gyászolt valakit sírva.
Százötven évig tartott eztán a török uralom;
Hogy felváltsa ezt egy másik, önző hatalom.
A keresztény oldalon mintegy húszezer halott;
A törököktől kétezer harcos maradt végleg ott.
Belefulladt a Csele-patakba a magyar király:
Véres diadalt aratott hát „Nagy” Szulejmán szultán.
Az már igencsak a sors különös fintora;
Hogy már idősen, Szigetvárnál ő veszett oda.
Negyven évvel később, szinte napra pontosan:
Akkor is vesztettünk, de Zrínyi hősiessége kortalan.
Mohácsnál is elesett a magyar fővezér:
Tomori érsek balek volt, ő fizetett mindenért?!
De ne csak a negatív elemekre emlékezzünk!
Az idő nem feledteti Mohácsnál hősiességünk.
A sátorhelyi csata helyszínén ma emlékpark:
Ide vonz emlékezni minden igaz magyart.
Az életben egyszer el kell zarándokolni ide:
Az egekig érjen a hős mártírok emlékezete!
Budakalász, 2024. augusztus 4.
Akkor is vesztettünk…
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...