Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül…
Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül
A lélekmarcangoló, nyomasztó űr.
Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem
S ha szívem megtörten hánykódik az élet-tengeren
Te tartod bennem, s felszínen a lelkem.
Kitartottál mellettem végig, elnézve ezernyi hibám-
Nemcsak kintről néztél, hanem belém is láttál
És mindvégig szépnek találtál.
Jobban ismersz engem, mint én saját magamat.
Letapostad előttem a botlasztó gyomokat
Lebontottad a korlátokat..
Szeretném, ha tudnád, oly nagyon köszönöm,
Hogy barátom vagy, társam, örök védelmezőm!
Nem kívánhatnék nálad jobbat.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás lelki késztetésből eredt, majd az évek múlásával még inkább önkifejező forrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni, amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek és vélekednek, csak nem mindig tudják ezeket versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára könnyen érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az embereket.