Rózsa Iván: Hősök és az emberiség
A hősök, az igazi hősök viszik mindig is előre a világot. De tulajdonképpen tényleg előre haladunk? Megérdemli az emberiség a gyakran (általában) mártírrá váló hősöket? Szerintem, az emberiség talán meg, de az emberek többsége nem! A legtöbb ember szereti ugyanis más farkával verni a csalánt…
A hősök többnyire fiatalok vagy balekok. Idővel, amikor az ember bölcsebbé válik, rájön: kár, és felesleges hőssé válnia, ha volt egyáltalán ilyen indíttatása. Kár, mert tényleg kár egy értékes ember haláláért; és duplán kár, mert kár beléjük… A szürke, gyáva, alaktalan masszáért felesleges feláldozni magad! Úgysem változik semmi…
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni! Egyrészt ez igaz, mert mindig kicsit másképp alakul ki egy új világ, mely formailag talán kicsit más lesz, mint az előző. Másrészt nem igaz, mert ugyanazok a folyamatok zajlanak évezredek óta, lényegében semmi sem változik, ugyan kicsit más lesz, de ugyanúgy álszent marad a világ. Hogy idézzek egy névtelen klasszikust: „Szívunk és/vagy szívatunk – ez az életünk.”
Mit tehet hát egy eszméiből kiábrándult, igazi hősnek indult, bölcs ember? No, nem lesz aszkéta vagy remete, nem vonul kolostorba, nem fogad némaságot; ellenkezőleg, hedonista módon élvezi az életet. Ahogy azért idealista korszakában is szeretett élni. Carpe diem! Persze, ha és amíg megtehetjük…
Budakalász, 2024. augusztus 7.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
