Aprók és Rövidek

Összeszedtem pár egészen apró és az aprónál kicsit hosszabb, rövidke elmélkedőt, lélekemelőt. 🙂

 

SZELLEMISÉG

kívül

kemény kéreg

belül

szelíd gesztenye

 

— o —

 

FÖLDÖN TÚL

repülsz

a csend veled száll

lepled lehullt

örök talány

 

— o —

 

ANGYAL

szárnya fény

örök őrködés

 

— o —

 

IMÁD

felfelé száll

arany sugár

 

— o —

 

LÉLEK

léted fénye

fényed léte

 

— o —

 

FELHŐ

rózsaszín hattyút

röpít szárnyán

a szél

 

— o —

 

EST

míg némán

rászáll

az éj

 

— o —

 

LEVEGŐ

könnyű lebegő

édes levegő

szárnyaló lélek-tánc

tüdőben víg románc

könnyű lebegő

édes levegő

 

— o —

 

CSILLAG

pont

olyannak

látod

 

— o —

 

FOLYÓ

míg szemedet

csendben

a földön nyugtatod

szellemed elér

az Óceánig

 

 

 

 

/a kép forrása: https://pixnio.com/space/sky-stars-night-universe-cosmos, license: Free to use/

 

 

 

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

1
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ötvenkilenc éves vagyok

Ötvenkilenc éves lettem. Mostantól ám mindent szabad! Mindent, mihez kedvem szottyan, Mert az idő hopp hogy szalad! Perdülhetek bárhol táncra. A kertben vagy utcán,…téren. Barátnőkkel

Teljes bejegyzés »

Állatkerti séta/Szójáték

Ott van erős fény, ahol nap. Sétáljunk egy nagyot holnap! Csapat buszon, ni, ücsörög. Falu neve éppen Csörög. -Add át néninek a helyet!- Nevetgélnek csak

Teljes bejegyzés »

Marhajó mese

Macskaköves egér úton Zötykölődtünk mi csak némán. Malacunk volt! Potyázhattunk. Feküdhettünk hátul szénán. Kutya hideg volt már.  Este. Mellettem egy buta liba. Egye fene, bújjunk

Teljes bejegyzés »

November

Ragyog a nap, de oly erőtlen, Mégis jólesik melege. Pedig a november, valljuk be, Az év mostoha gyereke. Szürkés, borzong tőle az ember. Ruháját rég

Teljes bejegyzés »

Ne kérdjem!

Végre! Rátalált a párjára, úgy éreztem. Minden reggel én boldogan Ébredtem. Végre! A zsák és a foltja együtt. Mily öröm! Én a jövőt, jaj, magamban

Teljes bejegyzés »

Őszi pompa

Lefesteném, giccses lenne képem. -Ilyen színek nem léteznek, Kérem!- Hú, de giccses! -mondanánk a Képre. Színorgia, pompa rajt’  el- Végre. Barna ezer árnyalatban: Fahéj, Rozsdavörös,

Teljes bejegyzés »