Egy ideje már nem esett az eső,
De végre megint kellett az ernyő.
Esett ugyan egy kevés csapadék,
De a földnek ez még nem nagy ajándék.
Lassan jön a szántókra az őszi vetés,
Mire kell még bőséggel, az égi áldás!
Száraz és szikes lett a talaj a nagy melegtől,
De érezni már az enyhülést a hegyekből!
Lassan érkezik az eső a szántókra,
Megéri kivárni majd benne mókázva.
Ha nem tudod milyen esőben táncolni,
Akkor nem érted miért jó esőben mókázni!
Gyerekként volt hogy ősszel is bőrig áztunk,
Miközben a pályán a barátokkal fociztunk.
Jól esett mint a hirtelen jött nyári zápor,
Miben futottunk, mint a nyáj után a pásztor!
Esőben táncolni, néha őrültség,
Hidd el, ez nem nagy önteltség!
Ahogy a talajnak, úgy az embernek sem árt,
Ha néha kicsit beengedi a természetes bájt!
Táncolj egyszer önfeledten az esőben,
És engedd el a gondod, ebben a „fertőben”.
Csak egyszer nézd meg milyen az őszi eső,
És ne nyomja tovább a lelked a bánatfelhő!
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!
2 Responses
Kedves Attila!
Csodás sorok. Bizony én is szeretem az őszi esőt és gyakorta sétálok is benne, gyerekkoromban pedig valóban nem zavart, ha bőrig áztam. Persze, ha hetekig esik, az már sok tud lenni, de egy-egy esős nap kifejezetten kell.
Szeretettel: Rita
Köszönöm a kedves szavakat! 🙂