Páratánc

Egy kis páratánc. Könnyed nyárízű libbenés és gyerekvers is egyben. 🙂

 

PÁRATÁNC

 

Egy szép derűs hajnalon,

zöld erdőcskén, patakon,

jött egy kicsiny páralány,

kezdődött a páratánc.

 

Pókhálónak vízcseppjén

libbent a hűs harmaton,

s hipp-hopp…Elillant már!

­Hová lettél páralány?

 

Egy nagy felhőn utazom,

esőcseppként pottyanok.

Fűszálon, ha lecsúszom,

a szememet becsukom.

 

Páfránylevél hintaágy,

a felhőcske visszavár.

Zöld erdőnek közepén

páratáncom járom én.

 

Kis tisztásra átlejtek,

párolgok ott nevetve,

pördülök és fordulok,

harmatgyöngyön gurulok.

 

Zengő szellő lengedez,

fölöttem dús fellegek,

fátyolszoknya, csöppnyi lánc:

Csodás ez a páratánc!

 

/kép forrása: Pixabay/

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

1
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Hozzászólás a(z) Adorján L. Zoé bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »

A Föld még lélegzik

Még lélegzik… de akadozva beszél… rekedt torkán szél sikolt, ó, mily fájón zenél! Sorvadó erdők közt rohan az idő, volt egyszer egy élet – sírja

Teljes bejegyzés »