Egy kis páratánc. Könnyed nyárízű libbenés és gyerekvers is egyben. 🙂
PÁRATÁNC
Egy szép derűs hajnalon,
zöld erdőcskén, patakon,
jött egy kicsiny páralány,
kezdődött a páratánc.
Pókhálónak vízcseppjén
libbent a hűs harmaton,
s hipp-hopp…Elillant már!
Hová lettél páralány?
Egy nagy felhőn utazom,
esőcseppként pottyanok.
Fűszálon, ha lecsúszom,
a szememet becsukom.
Páfránylevél hintaágy,
a felhőcske visszavár.
Zöld erdőnek közepén
páratáncom járom én.
Kis tisztásra átlejtek,
párolgok ott nevetve,
pördülök és fordulok,
harmatgyöngyön gurulok.
Zengő szellő lengedez,
fölöttem dús fellegek,
fátyolszoknya, csöppnyi lánc:
Csodás ez a páratánc!
/kép forrása: Pixabay/
Author: Adorján L. Zoé
Köszönöm az Irodalmi Rádiónak, alkotótársaimnak, hogy része lehetek e közösségnek, amelynek nagy örömmel lettem tagja. Vannak pillanatok, amelyek beleégnek az emlékezetünkbe. Pillanatok, amikor valamiféle határtalan erő, kiterjedés és újból átélés lesz úrrá rajtunk. Átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: Mindig miénk a pillanat! Teljességében…
