Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt.
Hullajtotta szakadón a könnyeit.
Üldözött., és nem maradt hová bújnom….
Ez égszakadásban nem láttam semmit.
Csak vártam bambán, és vártam tagadón,
Hogy a nap egyszer majd rám is rámkacsint.
De az eső tombolt , a szél konok volt
Minden a vidám, eltűnt nyár után sírt.
Levegőben izzott sok, ezernyi kín.
Lelkünk pőrén ázott – a természet sírt.
A föld ennyi vizet el hogyan is bír?
Ki ismerné a természet titkait….
Az ember itt csak körbe, s körbetekint
Múlásban helyét, szerepét keresi…
Az évszakok forgása mind egyre int:
Életünk – mint mi is – állandón változik.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
Egy válasz
„Az évszakok forgása mind egyre int:
Életünk – mint mi is – állandón változik.”
Hűen és szépen ábrázoltad azt, amit egyik napról a másikra megéltünk.
Szeretettel: Rita