Így lettünk mi

Visszanéztem
Beszélgetésünket,
Felidéztem
Sok közös élményünket,

 

De mivel valamikor régebben
Letiltottalak mérgemben,
Nem láttam, csak képeken,
Milyenek voltunk kezdetben.

 

Az egész egy poszttal kezdődött,
Miben írtam magamról,
Hogy a fejem ütődött,
Szedjen fel valaki a padlóról!

 

Egész sokan jelentkeztek,
Kaptam a sok üzenetet,
De a tied volt az egyetlenegy,
Ahol éreztem a tiszteletet.

 

Mások is írtak kedvesen,
De az olyanok voltak kevesen,
Akik tudtak köszönni rendesen
S nem siettek sehova sem.

 

Te szép lassan haladtál,
Mert valami komolyat akartál
Építeni,
Nem csupán szédíteni.

 

Nem kell nagyon szépítgetni:
Valahogy elkezdtünk beszélgetni.
Éreztük, hogy ez köztünk elemi
S végül így lettünk mi.
2024. 09. 17. – B. R. M.

 

 

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Ja, már minden világos. 😁 Azóta is boldog kapcsolatban vagyok az illetővel, akinek a vers szól, úgyhogy hálisten minden rendben van. Örülök , hogy tetszett az írásom.😇

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Öröm

Rózsa Iván: Öröm (öt haiku) örömöd leled asszonyban, művészetben – meg minden másban minden kis növény fény felé tör, fényt remél – örömben fürdik ki

Teljes bejegyzés »

Hazavezet a fény

Hazavezet a fény Mikor csendben rám nézel, megáll bennem a világ, mint egy régi dallam, mit őriz még a szív tovább. Annyi út vitt messzire,

Teljes bejegyzés »