Az éjjel,
veled álmodtam,
nem láttalak,
csak a sziluettedet,
egy ajtó mögött álltál,
s én,
nem érinthettelek,
míly közeli volt a távolság,
s elképzeltelek,
a tejüvegen át,
fülembe visszhangzott,
csilingelő hangod,
s a szavak,
mit már rég nem hallhatok,
jó lett volna érinteni,
látni,
még egy utolsó szót váltani,
s mint ahogy te is,
az álom is tovább állt,
nem maradt más,
csak az űr, kétely,
s mardosó homály…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
Álmunkban minden előfordulhat. Olykor jó felébredni belőle, máskor fáj, hogy csupán álom volt.
Szeretettel: Rita