Korán elmentél,
A kutyák szivárvány hídján átértél,
Pedig még süldő voltál,
Harangszóra vonyítottál.
Legalább király lehettél,
Mert megkaptad Arthur nevét.
A kerekasztal vezére voltál
S vagy is, mégha meg is haltál.
Szívemben jó emléket hagytál,
Pedig csak saccoltam a fajtád.
Mentett kutyaként álltál helyet,
Nem pótolhatja más a helyed.
Lancelot, a hű nagytestvér,
Ki át kell vegye királyunk helyét.
Igaz, ő fajtiszta s nem félvér,
De lovagodként tán mégis jó vezér.
Emlékszel mennyire félt tőled?
Pedig ő volt a nagy, te a kisebb.
Ő mégis fejet hajtott neked,
Megadta a neked járó tiszteletet.
A legnagyobb királyunk voltál,
Bár néha üres volt előtted a tál.
Nem azért, mert enni nem kaptál,
Elfalt előled mindent a bátyád.
2024. 09. 23. – B. R. M.🏴
Author: Busa Regina Mária
Busa Regina Mária vagyok, költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.
2 Responses
Először is: Részvétem, főleg ha nemrég távozott. Tündérien aranyos kutyus volt, és a fotó alapján biztos vagyok benne, hogy én is imádtam volna. Fantasztikus vers. Bizonyára vissza fog egynéhányszor térni az álmaidban, mint ahogy az enyéimbe is sokszor visszatér a néhai bernipásztorom, a drága jó Mex. Mert bár a teste elhagyott a kutyusnak, a lelke mindig veled marad:)
Köszönöm, a mai nap ment el. A hozzászólásod sokat könnyített lelkemen. 🥹😇